Szeretem, mikor a kinti hőségben a lazára leeresztett redőnyön át vékony fénycsíkok vonalazzák be a majdnem sötét szobát, a munkahelyen pedig kimehetek pár percre legalább a kertbe.
Forró volt az a kis szellő is, amitől enyhülést vártam, és a gyerekek által kitaposott fű helyén a por is szinte sütött.
Olyan volt egy-két pillanatig az érzés, mint gyerekkoromban, mikor a pár kartonruhám egyikében és egy szandálban végigjátszottam az emlékeim szerint örökké napsütéses napok bármelyikét.
Igazi nyár van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése