Igenis, lehet megszeretni egy költőt, aki ráadásul ma is él, és nem régi könyvekben a mai olvasók örömére is tovább élő hajdani poéta.
Öröm, ha rátalálok egy versére, még nagyobb, ha lapozom egy-egy kötetét. Lassan, de biztosan gyűlnek a szobámban a kötetek.
Régimódi kisasszonynak érzem magam, aki kedvenc költője versein mereng, időnként kinéz a kertre, és simít egyet ruhája csipkéjén.
Pedig farmernadrágban ülök a számítógépem előtt, és kint éppen egy autó fékez.
Yes, you can like moreover love a poet, who in addition is still alive, and not in old books he continued to delight his today's readers.
It's a pleasure for me, if I find a poem from him, even more if I can scroll his books. Slowly but surely are gathering his works in my room.
I feel myself an old-fashioned little woman who is dwelling the poems of her favorite poets, and occasionally is looking out to the garden smoothing the lace of her dress.
To tell the trouth I am wearing jeans now while sitting in front of my computer, and can hear in the street a car braking.
Zsille Gábor: Napló 1994-ből
Egy szombat reggel, mert eszembe jutott,
ébredés után a főtérre mentem,
a legdrágább kávéházba, s mert enyhe
október volt, a teraszra rendeltem
sorban svájci kiflit, kakaót, japán
tortát meg kávét, s ez oly egyszerű volt,
akár rágyújtani, vagy akár az ősz,
a délelőttbe forduló város, a
tarka, benépesülő utcarészlet,
a sikongó, vetemedett síneken
tízpercenként eldöcögő villamos,
mint Pessoa városából egy szelet –
és semmi, de semmi több. Így volna jó:
most menjünk oda, mondanám, és mennék
