Kávézás közben

Kávéztunk, mint annyiszor, most egy olyan helyet választottunk, ahol szemben ültünk egy utca házaival, kis forgalmú az utca, néha néhány ember elment az üvegen túl, de én úgyis egy mécsestartót néztem, és olvasgattam a betűit melyek szavakká, gondolattá álltak össze. 
Nem is ismeretlen gondolattá.
Aztán visszafelé is olvastam, értelme nem volt, de nem is kerestem, egyszerűen csak jó volt.

We were having coffee as we do it so often choosing a place to sit down and watching some houses of a street with little traffic while some people were walking and I was watching  at a candle holder, was reading the letters that came together as words, and a thought.
I can read there not an unknown thought.
Then I read it backwards, too, of course, it did not give any meaning, I was not even searching that, 
it was just good for me.

Vannak...

Vannak elgondolkodtatóan nehéz perceim, küzdök betegséggel, harcolok magánnyal, sőt, sok emberrel, majd élvezem az egyedüllétet és a sok ember némelyikét. 
Aztán hogy (még) jobb legyen megmorzsolgatom a levendulás zsákocskámat, hogy friss illathoz jussak, és a hervadásában szép tulipánomat megnézem ellenfényben is.
Most egyelőre ennyi!

There is suggestive, hard time struggling with illness, fight against loneliness, moreover against a lot of people, then I enjoy  solitude and being together with some of people.
Later to feel better I press and press my small bag of lavender to get fresh scent and  look at my withering beautiful tulips against the light.

That's all for now!

Péntek

A hétvége  előttem, a péntekem szabad. 
Amit akartam elvégeztem, magammal kell törődni most. 
Zuhanyozok, hajat mosok, talán kikenem a körmeim színtelen lakkal, de ez nem biztos, mert a legbiztosabb, a legszebb úgy, ahogy az ember viseli úgy, ahogy megteremtették.
Viszonylag sokáig aludtam, és mikor kinéztem az ablakon ködöt, zúzmarát láttam, és kinyitva az ablakot beleszagoltam a fémillatú, friss, tejes világba.

This weekend is right  before me, my Friday is free. I finished what I wanted, I must take care of myself now. 
After having shower, washing my hair I'll put some transparent nail polish on my nails but this is not certain, because the safest, the most beautiful way for people to bear as they have created.
I was sleping relatively long time, and when I looked out the window, I could see fog, frost and I opened the window and smelled metallic, fresh, milky world. 

Nagycenken

A múlt vasárnap kirándulásunkra Tonival végül Nagycenkre mentünk. Nem először voltunk ott, hanem sokadszor, én nélkülük is többször.
Olyan ember kastélyában voltunk, aki tudott adni, aki elég intelligens is volt ahhoz, hogy tudja, mit, hogyan, kinek. Megbecsülendően szép dolog, különösen a mai politikai életben szétnézve.

We went with Toni to Nagycenk after all on Sunday. We have been there not only for the first time, moreover I was there without them, too.
We visited such a man's ( a polititian) castle, who was able to give and was so intelligent to know what, how and whom.
It is a very nice thing especially looking around in today's political life.

Elkezdődött

Tudásomat és gyér tapasztalatomat felhasználva végig csinálom Nagyböjtöt. Sok dolog kimaradt az életemből ez is. Nem vádolok, nem okolok, magam vagyok felelős magamért immár.
Olvasmányaim: 
- Áhitat 2013 (Elmélkedések az év minden napjára)Azért az ez évi kiadás, mert ez van meg, de nem is az év a lényeg, hanem a tartalom, ami nagyon sokat segít.
- Thomas Merton: A csend szava
- Biblia
- Egy blog is ( többek között).
- Ez is

Február 14.

Szabad

                       

szombat délután rendbe szedtem magam, vannak könyveim, de most a Bibliához fogok nyúlni, mert a külső tisztaság után ez tisztít  a legjobban belsőleg, és nem is tudom, hogy miért telnek el napok csak ennek a könyvnek az olvasásával. Mennyit mulasztottam, hogy keveset volt a kezemben!
Olyan mély, szép és igaz!
Szép hétvégét!

Tél/ Winter

Röviden: hideg, hó, forró tea, mécsesek esti fénye...
In brief: cold, snow, hot tea, the light of evening candles...

Kevésbé álmosan hétvégén

Gondolkozom, hogy mit tegyek álmosság ellen. Más az álmatlanság ellen küzd, én éppen fordítva.
Mivel érzem, hogy nem természetes álmosság ez ( 10-12 óra alvás után?) , hanem éppen a fordítottja, megfelezem az egyik gyógyszererem, melynek mellékhatása az álmosság.
És máris látom valami hasznát, holnap is így teszek, és bízom az eredményben.

Elvégeztem a házimunkám, most egy kicsit törődöm magammal, tehát: arcradír, krém, fürdés, hajmosás. Estefelé jön MG., és holnapra egy barátot is meghívtunk. 
MG dönti el mi legyen a program: a Fertődi kastély vagy a Landesmuseum Eisenstadtban. Mind a kettő kb. egyenlő távolság.
Én most úgy érzem, hogy Eisenstadtba megyünk. Holnap majd leírom, hogy végül mi lett a döntés, de MG mostanában sokat olvas Burgenland történelméről és az ott élő emberekről. Nem csoda, hiszen a szülőföldje, és a meghívott baráté is.
Toninak (a barát) Magyarország mániája is van. MG is sokat van itt.
Meglátjuk, nekem mind a kettő jó lesz, csak menjünk el egy kicsit valahová anyu, a munkahely és az otthon hátomszöge után.

Napok pillanatai

Álmodozom, persze, hogy álmodozom. 
Leginkább a szabadságról, de csak akkor lehetnék igazán szabad, ha egyedül lennék. Az meg miért is lenne jó?
Itt  a valóság, a reális öröm, most ennek megteremtése, elfogadása, átadása a fontos.

I have dreams, of course, I have them. 
I do it mostly of freedom, but I would only be truly free if I were alone. What is it good for?
Here's the reality, the real joy to create, receive and  delivere them and that is important.

Egy bólintás

Nem mintha több koffeinra lett volna szükség. A mennyiség már régen nem érdekel, a minőség a fontos, néhány perc, óra vagy a lét minősége.
MG választotta ki a helyet, ahol már nem először voltunk, én csak rábólintottam az ötletre. Igent mondtam  a jóra, kell ennél jobb?

Téli séta

"Keresd a csendet. Aki változni akar, aki érni és növekedni, annak szüksége van a nyugalom helyére.
Ami növekedik, az nem üt nagy zajt - tartja egy szólás.
Ami ujjá akar születni, annak szüksége van a csend védelmére."

Anselm Grün

Sétáltunk vasárnap délelőtt, ami nem volt igazán nyugalmas, mert hófödte jégbordákon vezetett az út, veszélyérzettel tűzdelve, de szép volt, hideg és porhavas. Igazi február, a kedvenc, téli, arcpirosító időszakom.
A közös séta csendben telt, elmerültünk a magunk gondolataiban, és lehet, hogy közben növekedtünk, bár a csendben is lehet elkövetni az azt megtörő néhány szóval hibát. 
Megtettem... 
Az ebből való kilábalás lehet maga a növekedés.

Ágak

Ilyen ágakat tördeltem kicsit össze otthon karácsony véletlenül, mert feldíszítettem őket néhány dísszel és égővel. Ügyetlen voltam, vagy csak az ágak gyengék. 
Azért maradt még elég, de vasárnap a sétánkon kibányásztam néhányat a hóból, és pótoltam őket, mert pótolni kell, a mi kedves számunka, és még pótolható. Ez utóbbi szó fontos, csak nem lemondani semmiről, addig míg tehetjük.
Karácsony még messzire van, de ezek az ágak szépek mindig, otthont díszítők, ott a helyük nálam. 
Erdő illatuk van, rücskösen finom tapintásuk, összevisszaságukban harmóniát adók...

Vasárnap délután

Csak vasárnap tud úgy ketyegni az óra egy cukrászdában, ahogy kell;  pihentetően, halkan, nem ütve az órákat, hogy ne zavarjon meg bennünket abban a tudatban, hogy az idő talán nem is múlik.
MG szülőfaluja régi papjairól olvas egy hirtelen jött hózápor után. Ha magyar vonatkozást talál nekem is lefordítja németről angolra, míg én sárga Coccolino illatban teregetem a frissen mosott ruhákat, és közben arra is gondolok, hogy csak egy német anyanyelvű tudja kimondani az egyéb vonatkozásúakban annyira lágyan, ahogy elvárható azt, hogy: "München".

Only on Sundays clocks can stick in a coffeehouse as it should be; restful and quiet not to strike each of hours so as not to disturb us in the knowledge that time is not up.
MG is reading about the priests of his birthday place after a suddenly coming snow storm and translates from German into English if he can read about Hungarian aspects while I am hanging the freshly washed clothes out in the scent of yellow Coccolino and while I am also thinking about that only a German speaking man can say so gently as we really expect that: "München".

Szépséges film (Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz)

A szombat első fele

Ha úgy vesszük a szombat délelőttöm értelmetlen volt, mert nem találkoztam a munkahelyemen akivel akartam. Ezért mentem be pedig.
Ha azt az oldalád ha nézem a mai napnak, ami talán jó, akkor azt írhatom, hogy múlt éjjel sokat aludtam, voltam kinn szeles, fagyos napsütésben, vettem gyümölcsöt a sarki zöldségesnél, és délután jön MG.
Minden napom jó is , rossz is ( nem is volt annyira rossz a rossz sem az én életemben), de én már nem is gondolkozom ezen. 
Tényleg minden olyan, amilyennek látom, felteszem a szépet láttató "szemüvegem".
Most pedig beülök egy kád meleg vízbe egy könyvvel, a fátyolosan finom cíművel, mely úgy hangzik, hogy: Az esti ködök kertje Tan Twan Eng szép lelkű író, még szebb szép lelkű tollából.

Péntek délelőtt

A megszokott reggeli majd délutáni munkaidő közötti itthoni házimunka, intézkedések, anyuval és M-nal való kapcsolattartásnak hagyományos és kissé modernebb módja ( élő szó - Skype) után előkerült a porszívó és a felmosóvödör. 
Kedvem nem volt hozzá, de este még egyszer vissza kell mennem ügyelni - menetrenden kívül -, mely tényt csak tegnap hozott tudomásomra az igazgatóm. Így most kihasználok minden percet, melyeket a munkaidő és itthon töltött idő olykor egymásnak feszülő, kisimulni nem tudó hullámai vetnek.
Eszembe jut Krasznahorkai hosszú mondataiból kiragadott néhány szó:

"...útjuk feltehetően a menetrenden kívül közlekedő vonat továbbgyűrűző káosza miatt az örökös nekilódulások és megtorpanások szomorú sorozata lesz..."

Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája - részlet 

Ha

Olyan nehéz változni, mert hiába van egy elképzelés, és én rögtön azt szeretném, ha azonnal olyan lennék, akkor is, ha nem vagyok még olyan. Ha rögtön a kezdeti szerepjátszás kihagyásával máris belülről jönne az új  "én". 

- Ha nem ácsingóznék  a vacsora után súlyfelesleggel is
- Ha többet tudnék csendben maradni
- Ha többször mennék gyalog a munkahelyemre a busz helyett, és többet mozognék
- Ha összefüggően pár német mondatot tudnék mondani, és ne váltanék azonnal át az angolra, ha idegen nyelvről van szó
- Ha korábban lefeküdnék
- Ha most már tényleg selejteznék és csak a legfontosabb dolgaim lennének a birtokomban
- Ha jobban szeretném a zöldséget és a gyümölcsöt, és többet ennék ezekből hús és kenyér helyett
- Ha...
Hahaha...

Milyen egyszerűnek tűnik minden, és ezek szinte semmilyen erőfeszítést nem igénylő tervek. És mégis!
Ebben az évben mégis minden megvalósul.

A csend előtt

Valaki rosszul emlékezett és ezzel kellemetlen helyzetbe hozott engem. Olyan volt, mintha lopással gyanúsított volna. 
Még szerencse, hogy mindent lejegyez, így amit én nem tudtam bizonyítani ott volt előtte, és megmutatta.
Hallhattam, hogy kimondja, hogy ő tévedett, éreztem, mennyire nehezére esik neki. Hozzátette a mondatához, hogy mi van, ha nem mutatja meg a bizonyítékot.
Nem tudom mi lett volna, és azt sem, miért fordult meg a fejében ez egyáltalán.
Aztán jöhetett a csend.
Mindkettőnk saját csendje.

Megtette, kimondta, legyőzte önmagát!

Este

"Attól fordulnak a dolgok jóra, hogy az embernek helyes elképzelése van  a jelenről."

Krasznahorkai László

Van, amikor nem sokat várok egy naptól és mégis jó lesz. Sok minden az emberi kapcsolatoktól függ. Azok tehetik jobbá, és attól, hogy amitől tartottam megnyugtatóan rendeződik.
Mintha nem én irányítanám, tudom, hogy föntről is rendezik, elég csak gondolni rá, hogy a kis részletek összeállnak, mintha puzzle játékot raknánk ki.
Hideg van kinn,  a fagy megnyugtat, jó alváshoz készülődni, mikor tudom, hogy egyre lejjebb mennek a mínuszok, ropogósra fagy a hó, és jó tudni, hogy fedél van a fejem fölött, és biztonságban vagyok,
Jó, ha tudok jóra gondolni, mikor eloltom a villanyt.

Reggel

Telihold miatt éjjel nem aludtam, és kevesebb apró pénz volt nálam mint kellett volna, de a portás kisegített, és meghívott a koffein adagomra.
Éhgyomorra nem kellett volna kávét inni, de megtettem, és már bánom, de elraktározom a tapasztalataim a következő reggelekre.
Hazafelé jövet fagyott havat ropogtattam  a cipőtalpammal, és jeget törtem a tócsákon szintén az előbb említett célszerszámmal.
Leellenőriztem, hogy a cinkéknek van-e még kinn élelmük, és megállapítottam, hogy nem kell még pótolnom.
Lenne mit tennem  itthon a délutáni munkaidő előtt, de le kell feküdnöm egy kicsit lehetőleg lelkiismeretfurdalás nélkül. 
Szépek a reggelek, különösen a csípős téli reggelek, élvezem míg lehet, hogy kellőképpen szerethessem majd a tavaszt.
Mert mindig mindennek az ellenkezőjét is...
Megszívlelendő japán mondás:

Hogy ez ember az életét nevetve vagy sírva tölti el - ugyanaz az életidő.