Fecskefészek

Hosszú perceket töltöttem azzal, hogy fecskefiókák kitartó etetését figyeltem. Mama is ott ült a közelemben, panaszkodott, hogy ő nem látja ugyan jól őket- különösen az egy-egy pillanatra a fejüket kidugó éhes kicsiket-, de tudja, hogy ott vannak madarak, és hallja a csivitelésüket is.
Számára jó érzés volt az is, hogy én nézhetem őket. Büszke volt arra, hogy az ő háza eresze alá építették a fészket, és már ez a tudat is elég volt a nyugodt öröméhez, és hogy mindebből valamit adhat nekem is. 
Mert abból a kevésből ad, amiből adhat...