Délelőtt napos, délután árnyékos. Van egy kis területem, amely az enyém, és kint van a szabadban...Más lakótelepi kert nélküli emberek is kiülnek, ruhát szárítanak, olvasnak, beszélgetnek, vagy csak úgy vannak az erkélyükön, ezért nem törődik a másikkal senki sem az utcáról felnézve. Fel sem néznek, nem zavarnak, mert ők is így élnek.
Megvan a zártságom és láthatatlanságom úgy, hogy látható vagyok, de nem látnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése