Romantikus, melankolikus hangulatban....:-)

Meg kell hogy valljam, hogy a képek tetszenek igazán! 

In a romantic and melancholic mood....:-)
I must say that I like the pictures after all!

B & W

Az ember örökké tanul, még akkor is ha új fényképezőgép a tanulnivaló. Azt az állapotot szeretem, amikor már szinte oda sem figyelek, csak nyomom a gombokat, tudom mi mihez tartozik, de így vagyok minden elektronikus eszközzel.
Az élettel is, de ott nincsenek gombok, viszont vannak emberek, kik vezetnek, tanácsot adnak, ajánlanak bármit, amit szívvel tudok elfogadni. Az életben vannak meglepetések is, változnak a nem lévő gombok és ez így jó.
Ma fekete-fehéren fényképeztem. jól megjegyeztem, hogyan lehet csinálni, mert számomra a B &W nagyon szép. 
Egyszerűen tiszta és mint az egyértelmű döntés olyan: igen és nem.

Napok pillanatai

Nem kell feltűnőnek lennie annak, amit észreveszünk...

Hálanapló

11. Szél susogása hőhullám után
12. Csipke a blúzomon
13. Friss illatú függöny a szobában
14. Este sárgabarack a kék csíkos tálkában
15. Vizes járda
16. Szerény virág egy ablakban

Engem

                                      


a pörgős zene nem pörget, számomra az élethez a kedvet a lassú, lecsukott szemekkel, mosolyra húzódó szájjal hallgatható dallamok adják. Ezek azok, melyek jólesően bevonnak, és a pár perces pihenés után aktívabbá válok. 
Ahogy egyszer beazonosítottam magam: Melankolikus típus vagyok, és ezt vállalom. 
Az évszakok közül a telet szeretem, az esőt is közel áll hozzám, és a melankólia nagyon is megfelel nekem, kedvet ad az élethez. 
Másnál mindez másképp van, nálam így, lágyan ölel át a melankólia finom hűvös selyme ebben a napfénytől vibráló nyárban, mikor még júliust írunk, és én mégis ilyen zenét hallgatok.
Örülök, és a minden rendben van érzés önt el, elfogadom, amit kapok, és szeretetet adok érte, örömmel hallom, ha kimondják nekem szánt szóként is, hogy: Szeretlek! Sokáig nélkülöztem.

Könyvek

Könyvekkel vettem magam körül, van egy lerakat a fotelom mellett, egy másik a szekrény polcán, ezek melyek még várnak rám. Van mely az érzelmeimre hat, van mely az eszemre, emlékeket kavar, jövőt sző, és segít élni a jelent.
Pörgetem a lapokat, a saját élni segítő könyveket ceruzával olvasom, a lelkembe hatolókban a szememmel húzom alá a sorokat, és vannak, melyek megmaradnak, mint legutóbb az, hogy éberen kell élni az életet, mert annyi szép pillanat van körülöttünk.
Észre kell venni őket!

Nyár van

A hőség bent volt igazán elviselhetetlen a négy fal között, kint nyár volt, és tűzött a nap. A kettő ugyanaz, és mégsem. 
Ma lett vége ennek az áldatlan állapotnak, melyben vizet osztottak az utcán, hogy rosszul ne legyünk, igaz én vittem is kis palackban magammal, de hamar elfogyott.
Ez még mindig a nyár, még július van, hatalmas csattanással jelezte az ég, hogy enyhébb napok következnek, és én ezt is várom, mint annyi mást az életemben...

Nem

és nem győzök elég hálát adni, hogy kikerültem a depresszió szürke érzelemmentességéből. Látom a színeket, tudok nevetni, beszélgetni, visszatérek tevékenységeimhez, írok a blogomba, és fényképezek egy új géppel. 
Itt a nyár, benne vagyunk mélyen az évszakban a forróságával együtt. Sok-sok egyszerűségében szép virágok mellett haladok el, és megállok megnézni őket közelebbről.
Felfedezek új költőket, írókat csak úgy magamtól, vagy utánajárok az ajánlásoknak, és betérek újra a könyvesboltokba...

Hála

         

6. A lehető legegyszerűbb feszületet találtam meg a bolhapiacon. Igen, ott!
7.Virágmintás blúzban a nyári melegben.
8. Kávét kavargatni leanderek tövében.
9. Szabadon sétálni a négy fal és az ágy vonzása után.
10. Egy volt kórházi társam mai találkozásunkkor a hajamba puszilt.

Újra

"Ha elesik is, nem marad fekve, mert az ÚR kézen fogja." 

Zsoltárok könyve 37, 24.

Március vége óta élve nem "éltem" az élők között. Nem is olyan nehéz megérteni ezt, ha számba vesszük a depresszió tényét. Inaktivitás, szorongás, örömtelenség. Kórház, jellegzetes pisi és kávéillat. Igen, így együtt. Sok az idős ember, aki a vizeletét nem tudja tartani, és vannak, akik a nyugtatókat kávéval ellensúlyozzák.
Kijöttem, kint vagyok épületből, depresszióból, hála önmagamnak, a lélekben kotorászó csoportos terápiáknak és a gyógyszereknek. Ez utóbbit volt a legnehezebb megtalálni, azt ami éppen nekem volt megfelelő. Ennyit számít bennük a kémia?
Így leírva egyszerűnek tűnik minden, de végigcsinálni, olykor reményt vesztve, de mégis tudatosan nap mint nap hinni abban, hogy újra élek majd az élők között, nehéz volt. 
Néha földre hulltam lélekben, de valahogy mindig, ha olykor sírva is, de felálltam. Sokáig tartott.
Sikerült! 
Bennem van az öröm és a hála is, hogy kimásztam. 
Köszönet a segítőknek, a felsőbb erőknek és önmagamnak. 
Igen, önmagamnak is!

"Az ÚR irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki."

Zsoltárok könyve 37, 23