Május utolsó szombatja

Még  a mai nap is május vége, de két nap múlva június. 
Süt a Nap, de friss szél is tartozik hozzá, és szombat van, az asztalomon az utcán szedett apró, fehér virág.
Szárad a blúzom, előttem az idei első cseresznye. Ebéd csak leves lesz, borsóleves, nem is kell más, csak valami könnyű, kora nyári...

Reggel

Egy május végi reggel első fényei.
Magamhoz veszem az egyszerű reggelim, pirítok egy kis barna kenyeret, rá padlizsánkrémet teszek, és van a hűtőben friss retek is hozzá.
Hétköznap is van időm reggelizni, vasárnap is, nincs igazán különbség a kettő között, csak lélekben. 
A lélek vasárnap pihen...

Szív

Az úton vannak pihenőpontok, ahová úgy érkezünk, mint haza. Ahol már ismeretlenül is ismerősként üdvözölnek, és van ahol csokiszívet adnak a kávé mellé, és én hagyom, hogy lassan olvadjon a számban. Közben beszélgetünk, és arról is szót ejtünk, hogy legközelebb kint ülünk le, hogy lássuk az utcán sétáló embereket.
Szürke tányéron kapjuk a süteményt, te azt mondtad otthon nem kellene ez a szín ( nekem igen, és fehér pöttyök is legyenek rajta!), de ott és akkor neked is tetszik az a szín.

Részletek

                    

Már alig látom a nagy egészet, az inkább a hangulat, illat, vagy a zajok, a hőmérséklet, a hőség és a fagy, és minden más érzékszervem inkább megkapja vagy emlékszik rá, mint a szemem. 

Ha sétálok, vagy témát keresek, akkor  is inkább a részleteket keresem, azokat veszem észre, őket látom meg, azt kapja a szemem, mondhatnám úgyis, hogy ajándékba, mert nagyon tudok örülni nekik.

Kivágja a nagy egészből  a pillantásom a darabkákat, be is keretezi rögtön, de soha nem állítja be később sem a nagy egészbe, nem egy puzzle darab, amely beillesztésre vár. 

A részlet megmarad részletnek, valami örök szépnek...

...

...

Zsille Gábor: Egészen apró 

A vizitációs nővérek kolostorának

kertjében, pár perccel este hét óra után

egy idős apáca sepri az utat, egészen

apró és egészen halk, derekán kékeszöld

kötény, lábán elnyűtt papucs, a hatalmas platán

törzse el-eltakarja őt, a középkori

kolostorfal árnyékot vet egy bogárra, bódult

virágok, bódult szótlanság, macska kerülget

egy pocsolyát, Krisztus kőszobrára rigó száll,

feketerigó üldögél a Megváltó karján.

Felettünk a felhők...

Ma úton voltunk, és csak annyi volt a különbség órákon át, hogy egyszer jobban esett, máskor kevésbé, a felhők pedig mintákat rajzoltak az égre visszafogott, egymással harmonizáló színekkel. 
Szeretek így utazni, szeretem ezt az időjárást, állandó ősz és tél váró vagyok, vagy talán északabbra kellett volna születnem, hogy több esőben, több hóban, az időjárás gyakoribb puha vagy szigorú melankóliájában legyen részem.

Ebédünk

egyszerű: kenyér és hal. Míg vártunk rá megemlítetted, hogy neked éppen most jó, semmit nem hiányolsz az életedből.
Én még igen, de az, amit éppen ettünk, eszembe juttatta  a Könyvek Könyvét, és benne: 

"Legyen néktek a ti hitetek szerint." 

( Mt 9: 29)

...

Morzsák

Május végi szombat délelőtt beszédfoszlányai és süteménymorzsái maradnak meg bennem az előző napok hiányai után...

Patikában...

" Ὄμνυμι Ἀπόλλωνα ἰητρὸν καὶ Ἀσκληπιὸν καὶ Ὑγείαν καὶ Πανάκειαν καὶ θεοὺς πάντας τε καὶ πάσας, ἵστορας ποιεύμενος, ἐπιτελέα ποιήσειν κατὰ δύναμιν καὶ κρίσιν ἐμὴν ὅρκον τόνδε καὶ συγγραφὴν τήνδε..."

A görög eredetű "patika" szó visszavisz a múltba. Az anyagokban, fában, porcelánban, üvegben minőség és tartás van. Nem számít már az idő, ha eddig kisebb sérülésekkel eljutottak, akkor van még reményük pár évre. Mi sem sietünk, többször végigmegyünk, meg is állunk az polcok előtt, és az ott töltött időnkről Krasznahorkai László mondata jut eszembe: "Ráérős, mint a mandalát készítő szerzetesek."
A tárgyaknak a sokat használt polcokon ritmusa van, és  a mérlegek tányérjainak egyensúlyban állása az óhajtott harmóniát kínálják ezen a kora nyári szombat délelőttön ...

 *

*A képek a soproni Patikamúzeumban készültek.

Egy...

...önéletrajzi ihletésű könyv elolvasása után elmentünk egy kastélyba, a Nádasdladányban található Nádasdy ( mi más?)kastélyba, és lehetett tűnődni múlton, életeken, elvett és kapott lehetőségeken, durvaságon, méltóságon. Szépek a tárgyak, némelyek túlélték azt, amit emberek nem. Némely ember azonban túlélte azt, amit tárgyak már nem, mert könyvek égetése, sárba taposása nem csak a tárgy halála, hanem a kultúráé is, és túlmutat mindenen, mely emberi ésszel még felfogható.
Ennél már csak az felfoghatatlanabb, ha emberek élete szakad így meg....

Virágjaim

Kertem nincs, de az utca füvében mindig van pár szál virág. 

Minél kisebbek, annál inkább észreveszem őket.

Hozok haza néha belőlük, a csendet szeretik, ahogy én is... 
Visszatértem a csendhez, bejártam egy utat, és eljutottam a kezdetekhez.

"Keresd a csendet. Aki változni akar, aki érni és növekedni szeretne, annak szüksége van a nyugalom helyére. Ami növekedik az nem üt nagy zajt- tartja egy szólás. Ami ujjá akar születni, annak szüksége van a csend védelmére."

( Anselm Grün)

Balatoni előszezonos este

Kiránduláson lehet otthont keresni úgy, hogy este olyan helyet kutatunk, ahol meccset is lehet nézni. Nem elsősorban miattam! :-)
A siófoki pizzéria képernyője köré gyűlt sok szomjas és éhes érdeklődő ,valamint kísérőik, és a benti meleg, a muskotály illatú bor( enyém!), a pizza, a az ottlét közös indoka 1-2 órára összehozott vendéget, pincért...
Másnap kezdődött május hava, április estéjének megvolt a tavaszváró hangulata.
Kint csendesen elkezdett esni az eső- csak a fénylő járda vétette velem észre -, esernyőnk nem volt, de úgyis elállt addigra, mire elindultunk vissza a szállásra. 
Hagyni kell, hadd történjenek a dolgok!
Néha képes vagyok én is rá!

Cantare...

Cantare amantis est - Az éneklés szeretni tudók dolga 

 (Szent Ágoston)

A házban

még ott van az illata annak, aki valaha ott élt, de a tárgyakat ő sem vihette magával. Halmozzuk mégis őket, mert erős a birtoklási vágy bennünk. Királyi többest használtam, de vannak kivételek a közvetlen környezetemben is.
Ilyenkor eszembe jut a történet, melyet nem is tudok igazán pontosan, de a lényege, hogy valakinek van aranya, vesz rajta lovat, aztán azt etetni kell, így elcseréli egy zsák búzára, de azt cipelni kell, így kér helyette egy kabátot, de az meleg nyáron, kap érte egy poharat, amiből legalább ihat, aztán az végül eltörik, nincs már semmije, és akkor felsóhajt a valamikori arany  tulajdonosa:" Végre szabad vagyok!" 
Valahogy így... 
Sokszor eszembe jut, és az évek múlásával egyre többször.