Egy falu hosszú főutcáján sétálgatva az ebédidőt várva hagyom, hogy megtaláljanak a részletek...
Nem ide készültünk eredetileg, de volt idő még pár kilométert vezetni ahhoz, hogy jó halat és halászlevet együnk egy halászcsárdában.Oda érdemes menni, ahol a legjobban csinálják azt, amire vágyunk.
A pincér mosolyogva üdvözöl, és közli, hogy régen látott minket. Tényleg régen voltunk ott, és utána beszélgettünk vele, az ismeretlen ismerőssel, mert jó kapcsolatokat teremteni, ha csak pár mondat erejéig is. Érdeklődés, mosoly és nem terhelő közvetlenség elég is hozzá.
A hely nyáron árnyas, télen pedig cserépkályhával fűtött, ez meg is adja az alaphangulatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése