Egyszer valaki megjegyezte, hogy nő létemre miért szeretem megörökíteni az ütött-kopott dolgokat, a kissé melankolikus hangulatokat. Akkor éppen gyárudvart, majd egy nem használt bakterházat kattintgattam előszeretettel.
Magyarázkodtam-bár nem kellett volna-, aztán mutattam, neki néhány "színes" képemet is. Meg akartam neki felelni, mert tetszett az az ember, de felesleges volt. Ilyen vagyok, mindenkinek más tetszik, nekem a régi is, a szinte semmi, a visszafogott színekkel szépséget adó érték. Nem voltam mindig ilyen. Ez egy út számomra. Mindnyájan járjuk az utunkat.
A fényképezés őskorában, az 1930-as évek vége felé William H. Fox Talbot megjegyzi, a fényképezőgépnek sajátos képessége, hogy megörökíti az "időütötte sebeket".
Susan Sontag
Egy közepes tudású, viszonylag olcsó automatával kattintgatok, és néha használok egy képszerkesztőt. Csak úgy játékból, főleg akkor ha valami nagyon színesre sikeredett, mert azt vissza kell fogni, és azért is, ha a gyenge gépem kirívó hibáit rejtegetni akarom.Egyébként meg hagyni kellene mindent úgy , ahogy van. Majd eddig a pontig is eljutok.
Nem akarok sokat tudni, drága gépet egyelőre birtokolni, mert akkor abban benne lenne a kihívás, a versenyszellem, azt pedig nem akarom. Most öröm az egész, és addig jó. Nem véletlenül van ott az " egyelőre" szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése