Nem, nem télen üldögéltem a kertben, hiszen már írtam is róla, hogy tegnap ebéd után kimentem. A nyárfa szöszölése tart még mindig, bár már nem olyan, mintha kitartóan esne a hó, az intenzitását folyamatosan úgy tűnik semmi sem képes tartani. Viszont összecsomósodva sok helyen fehérlik, mintha vattapamacsok keverednének a kusza fűszálak közé, és szőnyeget alkotó csomókban megülnek a sarkokban, fák, bokrok és kerítések tövében. A könnyedségük már oda.
Elnehezülve ugyan, de összetartanak, mintha éreznék, hogy a legközelebbi eső elmossa őket. Megtették kötelességüket, a magvak eljutottak oda, ahova a természet szánta őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése