2014. június 19., csütörtök

Csárdában

300 éves vastag falai vannak, és nem tudunk már csak úgy elmenni mellette. Hiányérzetünk lenne.
Mióta egy decemberi napon fűtött kemencét találtunk benne a korai sötétedésben, és az adventi fények is visszafogottan pislogtak benne, azóta a rendszeresnek mondható Veszprémbe vezető utunkon megállóhelyként tekintünk rá.
Az első benyomás kedvező volt, és történetek, élmények fűződnek már hosszá. 
Nem tudom mi lehet azzal a firenzei párral, akit itt vettünk fel stopposként, mert éppen Szentpétervárra tartottak vissza egyetemi tanulmányaikat folytatni kutyájukkal, hátizsákjaikkal, sátrakkal, vállalkozó szellemű fiatalságukkal...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése