Tegnap délután, miután már nagyon is fáradtak voltunk( nem a megszokott szandál volt rajtam a diploma átadón), és egy történeti múzeum után még jártunk is egy nagyot Bécs abszolút belvárosában, mert ha már ott voltunk, nem lehetett kihagyni.
Visszaköszönt a monarchiás hangulat, igaz, kerestem is, és minden kis részletere felfigyeltem szokás szerint.
Végül már zsongott a fejem, és valahogy metróba, vonatba bevonszolva magam visszaértünk a kiindulási pontra MG lakásába. Teáztunk, almás pitéztünk a maradékból, majd hazahozott.
Zsúfolt, jó nap volt, ez a két jelző nagyon is összeillik.
"…Szerettem itt Bécsben. Szerettem úri modorát. csendjét,
szerettem, hogy –lényegében- működik. Szerettem mérsékelt eleganciáját,
civilizációját, azt, hogy életre, élésre van berendezkedve. Azt hiszem, jobb
minőségű életre születtem, mint amit életem adott. De ez gőgös kijelentés, a
gőg mindig ostobaság lényegében. Megélni az életet, azt, ami jutott, s úgy
megélni, hogy a teljes jusson, ez az életfeladat, bárhol éljünk."
Kertész Imre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése