Ahol a jelen a múlt

Hazafelé

Meglátogattuk MG anyukáját és testvérét szombaton  a születésnapi köszöntő után. Hazafelé sor került a csendre és a beszélgetésre. Mindkettőre, melyre szükségem van.
Hazafelé volt mit átbeszélni is. Ami számomra ismeretlen vagy félig ismert, az MG múltja volt. Sok minden történt vele, ahogy velem is, míg találkoztunk. A születésnapi együttléten sok ember összejött, akivel MG régen kapcsolatban volt, azóta évek múltak el, sok minden történt, és most mesélt, egyre többet tudok meg róla.
Mozaikokból rakjuk össze egymást.

Születésnap

Szombaton születésnapot ünnepeltünk, Ferdinand (MG gyerekkori és mostani) barátja idén lett 60 éves. 
Számomra sok ismeretlen emberrel találkoztam, de megkerestem azokat, akikkel tudtam angolul beszélgetni, annak ellenére, hogy szívesen vagyok csendes szemlélő és megfigyelő is. 
Hiányzik a német tudás, de az angol mindig kéznél van, németből örök újrakezdő vagyok, és egyre inkább érzem, hogy maradok is. 
Voltak akik viszont engem kerestek meg beszélgetés céljából, így kellett lennie, mert így volt teljes az ottlét.
Valahol olvastam, hogy a beszélgetések gömbölyítik ki a kapcsolatokat.

Radnóti Miklós: Bájoló

Rebbenő szemmel

ülök a fényben,

rózsafa ugrik

át a sövényen,

ugrik a fény is,

gyűlik a felleg,

surran a villám,

s már feleselget

fenn a magasban

dörgedelem

vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad

lenn a tavaknak,

s  tükre megárad.

Jöjj be a házba,

vesd le ruhádat,

már esik is kint,

vesd le az inged.

Mossa az eső

össze szívünket.

Napok pillanatai

Mindkettő

Egyik énem a farmer sokat tűrő anyaga, másik a sérülékeny csipke. 

Még mindig levendula

„Levendulát gyakran említik a Bibliában, az abban az időben használt a nárdusolaj néven (a levendula görög neve naardus, a szíriai város Naarda után). Lukács evangéliuma az írói jelentések könyvében így fogalmaz: Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával...„*

Dörgicsére elsősorban azért mentünk, hogy vegyünk néhány üveg bort egy pincészetben MG barátja számára, akinek a születésnapját pár nappal később ünnepeltük.
Miután bepakoltuk a csomagtartóba az ajándékot, én nem tudtam úgy eljönni, hogy ne nézzük meg a levendulást. Legtöbb virágot már learatták, de a boltjukban dolgozó hölgy elmagyarázta, hogy lehet még találni egy kis levágatlan mezőt, és elmentünk oda. 
Csend volt, nyugtató illatok és hangos méhzümmögés...
Ennyi hiányzott még aznap délutánra, és megkaptam.

* Idézet innen: http://www.levendulafarm.hu/secu/tortenet.html

Zápor

Kimentünk a badacsonyi múlóra, eztán futva vissza a pénztár bódéjának teteje alá a többiekkel. Sokan összejöttünk pár percre a szükség és véletlen jóvoltából, hogy aztán valószínűleg többet ne lássuk egymást az életben.
Kivártuk a végül napsütéses, szivárványos, dunsztos zápor végét.
Igazi balatoni élmény ez is, mint ahogy kockásra lesülni, mert éppen olyan lyukacsos mintázatú a vállamon a ruhám.

Radnóti Miklós: Július

Düh csikarja fenn a felhőt,

fintorog.

Nedves hajjal futkároznak

meztélábas záporok.

Elfáradnak, földbe búnak,

este lett.

Tisztatestü hőség ül a

fényesarcu fák felett.  

Hiábavalóságok

"Nézd meg, hogy mennyi hiábavaló dolgot cselekszel. Azt mondta valaki, hogy mióta Jézus megragadta őt, azóta csodálatos módon egy csomó dolog nem érdekli, amit előtte fontosnak tartott. Rájött, hogy ezek a világnak hiábavaló dolgai."

Szikszai Béni: Zsoltármagyarázatok ( 4. Zsoltár- részlet)

Visszatérés

Mégis megkerültek az elveszettnek hitt képeim. Mert ha valaminek nincs itt az ideje, hogy elbúcsúzzunk tőlük, akkor visszatérnek, csak előbb megmutatják, hogy milyen az, ha nélkülük kellene élni. És amikor kilazítok annyira, hogy el tudom már őket engedni, akkor gondolnak egyet, és visszaajándékozzák magukat nekem, mert még nálam a helyük valamilyen oknál fogva.
Ennek okát nem keresem. Számomra megfejthetetlen okok szövevényéből egy szál még hozzám vezetett.
Megelégszem ennyivel.

Otthon

A képen MG német nyelvű énekeskönyve is, mert majd egyszer énekelni akar belőle nálam is...

Idézet

"A tenger olyan volt, mint a kenőcs, apró hullámai falták a napot, sugarakat forgattak ölükben, aztán áthidegítve őket visszaküldték őket gazdájukhoz. A nap pedig újra felmelegítette kedves szolgáit, s megint belehajította őket a hullámokba. Ha valaki a parton üldögélt, s szemét a messzeségbe vetette, ezt a játékot látta. Mintha aranypénzek pattognának a vízen. A velencei kereskedőket - harsogták a kikötői kocsmákban a bortól ázott tengerészek- ez hajtja újabb és újabb utakra, ez a pénzkattogás. Mikor hazaérnek a megszerzett vagyont egy nagy kék bársonyra szórják, döntik a zsákokból az aranytallérokat a többi mellé, s odahívják az asszonyt is."

(Háy János: Xanadu    

Föld, víz, levegő- részlet)

Veszteség és nyereség

Beizzott és füstölt  a tápegység a számítógépemben, elvittem a szerelőhöz, végül új gép lett belőle. Most tanulom, használom, mert azt szeretem, mikor minden kézre áll, de most még az is új, ami eddig rutinból ment. Elveszítettem pár képet az én hibámból, de úgyis nagyon ragaszkodom a dolgaimhoz, mely tény úgy érzem elveszi a szabadságom. 
Ez egy lecke volt, hagynom kell elmenni tőlem a dolgaim, mert azoknak éppen el kell menniük, de nem engedem őket. Aztán egyszer csak tőlem függetlenül megtörténik...

U.i.: Meglettek a képek!

Kényszerpihenő

Annyira soha nem sietünk, hogy egy kis pihenőt ne iktassunk be, még ha azok kényszerpihenők is.
Közben találgatom hány másodperc vagy perc múlva ér oda a vonat, melyik irányból, tehervonat lesz vagy személyvonat. Telik az idő...
Ezúttal elég gyorsan, balról és személyvonat jött.
Néha eltalálom, hogy mi várható...

...

Napi rutin

TV nézés, olvasás vagy inkább csak  a semmi és a csend...

Láb fel, kényelem szükségeltetik számomra, aztán ha túl nagy a kényelem elalszom a fotelban.:-)

Jószay Magdolna: Itt ülök csendben

Itt ülök csendben

nem szól zene sem

s már teljes egy órája

a telefon sem rezzen

egyik sem...

hihetetlen

jó a csend most

s gondolataimban járok

s illanok éveket-évtizedeket

bejárom a messze végtelent

csak a szél dübörög

ritmust az ablakon

szívverésem lassul

kezem ellankad

doromboló macskámon

s a csendes álom

puha takarót

szór rám.

Napok pillanatai

Birthday

Főztem finomat, sütöttem is, aztán beszélgettünk, kártyáztunk, nevettünk...
Valaki átcsusszant egy újabb életévébe, próbáltam visszaemlékezni, hogy az enyém annyi évesen hogyan zajlott, de nem emlékszem már.

Mitől emlékezetes egy születésnap? 

Nem tudtam megfejteni. Csak akkor, ha valami nagyon különleges dolog történik akkor velünk, de akkor is arra emlékszünk, és nem magára a születésnapra.

Valahogy így...

Idézet

"...rejtve lényegében, kifejezve látszat szerint..." 

( Krasznahorkai László)

Megjegyzés: Mennyi minden benne van, gondolkozom rajta...Igazi Krasznahorkais mélység.

...

Pihenő a Noll tanyán

Szerdán Veszprémbe kellett mennünk, de nem siettünk azonnal haza, hanem egy éjszakára foglaltunk szállást, és Felcsúton a Noll tanyán szálltunk meg. 
Éjjel csak a fák susogása hallatszott, aztán jöhetett a teljes csend, mert elaludtunk...Reggeli után a két pulikutya a kapuig kísért és a házigazda is integetett utánunk miután napraforgó mezők mellett elhagytuk a tanyát.

Levendula

Levendulaillatú világ volt Felcsúton... MG foglalta a szállást, ő tudta hova, de a béke birodalmába érkeztünk végül. Sajtolták az olajat, készült a levendulavíz, száradt a a virág, az ágyneműnek is levendulaillata volt.

Ülve és gondolkozva

"...amikor nyitottnak érzed magad, próbáld kiélvezni. Ezek ritka pillanatok. Ezekben a pillanatokban mozdulj ki annyira, hogy megtapasztalhasd a nyitottságot. Amint egyszer ott a tapasztalat, szilárdan a kezedben, akkor megszabadulhatsz a félelemtől. Látni fogod, hogy a nyitott lét kincs, amelyet értelmetlenül elveszítettél..." 
( Osho)

Egyszer

Egyszer arra járhatnál, egyszer rám találhatnál,
És akkor belém eshetnél, s rögtön el is vihetnél.
Vagy inkább ott maradhatnál, nálam bekuckózhatnál.
Simán átölelhetnél, csak hallgatnál és kérdeznél.

Egyszer megszoríthatnál, aztán megsimíthatnál,
Egyszer összehajthatnál, aztán szétbogozhatnál,
Egyszer megpörgethetnél, aztán le is fékeznél.
Egyszer be is zárhatnál, egyszer kiengedhetnél.

Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál,
S én meg ott feküdhetnék, kicsit nagyon remegnék.
Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél
Aztán átölelhetnél, s hagynám: kiengesztelnél.

Egyszer megröpíthetnél, széllel szemben engednél.
Aztán szépen leszednél, magad mellé fektetnél.
Aztán megdicsérhetnél, büszkén körbe nézhetnél,
A végén összeszedhetnél, és egy bambit fizetnél.

Egyszer megviccelhetnél, mintha nem is szeretnél,
Aztán átölelhetnél: Ronda vicc volt, röhögjél!
Egyszer szét is kaphatnál, aztán összerakhatnál.
Egyszer zsebre vághatnál, aztán kigombolhatnál.

Egyszer zongorázhatnál, s hozzá áriázhatnál,
Egy-két dalt komponálnál, rólam áradozhatnál.
Aztán elnémulhatnál, s kérdőn rám pillanthatnál,
Egy kis tapsra várhatnál, várhatnál, várhatnál...

Egyszer megfürdethetnél, aztán megtörölhetnél,
Aztán megfésülhetnél, aztán ki is festhetnél.
Egyszer megrajzolhatnál, aztán kiszínezhetnél,
Aztán megszépítgetnél, akkor nagyon szeretnél.

Egyszer úgy kopoghatnál, mintha nem is te volnál,
Aztán nagyot nevetnél, mintha mégis te lennél.
Egyszer eljegyezhetnél, gyémánt gyűrűt vehetnél.
S akkor úgyis tehetnél, mintha tényleg léteznél...

Presser Gábor

Szekrények mélyén

Kolléganőnknél jártunk, aki önként is, de a mi célzásainknak is engedve kinyitotta  a  régi szekrényt  és néhány régi fiókot, ahonnan emlékeket hordozó tárgyakat nézegettünk szelíd mosollyal és töretlen érdeklődéssel. 

A lángos evés fokhagyma ízű és illatú kissé harsány prózaiságát költészetté nemesítettük át néhány percre...

...

Régi

Elmúlnak a napok, az évek, de az anyag anyag marad...

Idézet

" Órákig nézte az ablakon át a hó fénytől és nedvességtől finoman változó fehérséget, vizsgálgatta egy fajanszkorsó elmosódva fehérlő oldalát, a nagyszemcsés Whatman papír darabjait az asztalon, régi reliefek fakófehér gipszöntvényeit, rajtuk egy ősrégi ábécé alig észlelhető betűtesteivel.
A második hónap végén újra festeni kezdett - húsz évvel a lágerbeli ujjgyakorlatok, az unalmas ócskaságok dacos másolása után.
Ezek most teljesen fehér csendéletek voltak, bennük csapódtak le Robert Viktorovics megszenvedett gondolatai a fehér szín természetéről, a formáról és a festőiséget mindig rabul ejtő faktúráról; gondolkodásának szótagjai, szavai porcelán  cukortartók, a fehér darázs-szövésű törölközők, az üveges tej voltak, és mindaz, ami a hétköznapi tekintet számára fehérnek látszott, Robert Viktorovics számára azonban az ideális és a titkos minőség utáni kutatás gyötrelmes ösvényét jelezte."

Ljudmila Ulickaja: Szonyecska- részlet 

Nyár

Hőségben árnyékban hűsítőre várva. Ez is a nyár.

Az utolsó nap

Pénteken megkezdődött számomra is a szabadság.Még szétnéztem az asztalokon, na, nem a sajátomról készültek a képek, hanem a fiatal, még tanuló kollégáméról, egy számomra egy idegen, de tisztelt világról.
Aztán mikor mindennel végeztünk, akkor még lejátszottunk 2 búcsúpartit. Döntetlen lett, talán egyszer majd lesz egy döntő játék is, de nem mostanában.

Vasútállomáson

Várakozás a vasútállomáson jó dolog. 
Tudjuk, hogy jön akire várunk, és addig is érkeznek vonatok és mások, és van látnivaló, amit sokszor fekete-fehérben látok legbelül is, és ez utóbbi megállapítás nem negatív vélemény.
Ha mi nem is utazunk, az érzés ott azon a helyen jelen van az összes régi és várható élmények szőttesével.