A francia nyelv elegáns és bohém, van benne valamilyen szexuális vonzerő is, ha lehet ilyet mondani egy nyelvre.
Nem tanultam, nem használtam soha ezt a nyelvet. Néhány napot töltöttem ott, de kevés volt, és régen volt. Ma már másképp lennék ott, másképp néznék és látnék mindent.
Mert a kettő nem ugyanaz.
A dal? Mikor a magyar változatát hallottam először a Kistehéntől, akkor elkezdtem kutatni, és egy kis szörfölés után eljutottam a Noir Desir-hoz, az énekeshez, Bertand Cantat-hoz, az életéhez.
De ez már valami más. Maradjunk inkább a zenénél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése