2015. augusztus 11., kedd

Oberloisdorfban vasárnap délután

Oberloisdorfban míg bent beszélgettek, én kint az udvaron sétálgattam, és megörökítettem a részleteket, melyek magukhoz vonzották a tekintetem. Nem sok kellett hozzá: Fű, dió, kis virág...
Még mindent a zöld ural.


Kőszegen

Ha Oberloisdorfba megyünk, mindig Kőszegen is kikötünk, mert ott lépjük át a határt.és ha megbeszéljük Tonival a találkozást, akkor az még egy plusz öröm. 
Éppen Kőszegi Ostrom Napok fesztivált tartott a város, még színesebb volt mint szokott lenni, de engem leginkább ez a lebbenő függöny kötött le, mely a forróságban könnyedén megérintett.


2015. augusztus 10., hétfő

Alszik...



Radnóti Miklós: Éjszaka 


Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.


1942. június 1.

Salföldön fehér hittel

Hófehér falak, tisztaság, rám néző ajtók, ablakok, melyek nyitódnak, csukódnak, de leginkább nyitva rám néznek, és 10 év után újra visszahívtak.
Mindig vágytam egy fehér falú, öreg szagú, régi bútorokkal berendezett házra, ahol élhetnénk csendben. Kerüljenek ki a nagyvilág hírei, ne engedtessék hozzánk a gonosz egók hatásai. 
A szívemben, az ÉN-ben, bennem ott van ez a ház akkor is, ha örökre a képzeletemben marad csak meg...
Nemesen egyszerű, tiszta, és jót akar nekünk adni, hogy tovább adhassuk.


2015. augusztus 9., vasárnap

Hegyestűn ég és föld között

Az ég és föld közötti kapcsolatot keresem. 
Úgyis mondhatnám én keresem az égiekkel a kapcsolatot. 
Építeni fogok egy ilyen kőrakást valahol, valamikor, és a tiszta hittel áldott vágyaimat mondom el, míg rakom egymásra a köveket, és a végén a kezem a legfelsőre teszem, és onnan kezdve várok. 
Mert meg kell történnie...



Éjszaka Kapolcson

"Ahova bárányt az ad az Úr, oda legelőt is. Ha egy döntés helyén van, oda megérkezik a segítség is."
Soma

Nem mindegy, hogy hol pihenünk az úton. Döntés és keresés kérdése, és végül megadatik.
Legutóbbi  például ott ahol a vastag falak miatt hűs volt a szoba, este tücskök ciripeltek, hajnalban körték hulltak a fáról, és napkelte után még visszafeküdtem egy kicsit aludni.
Lehet pihenten ébredni, és kezdeni a napot, én úgy gondolom ez értéke lehet az előttünk álló napnak, és ezért sem véletlenül van az ember azon a bizonyos úton...


    

2015. augusztus 8., szombat

Romnál

Forró nyári napon a taliándörögdi klastrom romjaihoz mentem, a már nem romos lelkemért köszönetet mondani. 
Éreztem, hogy jelen van a teremtő csend és fény formájában, és hallja a szavaim. 400 éve szakrális a hely, 1000 óta keresztény templom, tartotta a hit a köveket, míg aztán rommá váltak  a kövek, de őrzik a sóhajokat az imákat. 
Mert ennek így kell lennie.
" Jól választottátok, amikor Isten " magányos" csendjében csetlő-botló szívetek magányos csendjét választottátok."
Pilinszky János





2015. augusztus 3., hétfő

Versek

Friederike Mayröcker: Mire is van szükséged

Heinz Lunzernek

mire is van szükséged? egy fára egy házra ezeken
mérd mily nagy mily kicsi emberként az élet
milyen nagy milyen kicsiny mikor felnézel a koronába
mikor zölden pompázó szépségében elveszel mily
nagy mily kicsi amikor meggondolod
mily rövid az élet összevetve a fák életével
egy fa kell neked egy ház
nem egyedül neked csak egy szeglete
tető a fejed fölé ülni gondolkodni aludni álmodni
írni hallgatni nézni a barátodat
a csillagzatot a füvet a virágot az eget


Nádas Péter fordítása   



Hálanapló

17. Görögdinnye reccsenő repedése
18. Vadvirágok szerény jelenléte
19. Áfonya hamvas kéksége
20. MG franciaországi képei:




Film


Megnéztem a filmet  a zenéje, a szabadsága és a szépsége miatt! ( Út a vadonba címmel)
 I've watched the film because of its music, freedom and beauty! ( Titled: Into the Wild) 

Könyvek


Egy réges-régi ajtó mögött könyvek rejlenek ezresével, főleg német nyelvűek, de elvétve angol is.
Az egyik nyelvet aránylag jól beszélem, a másikat tanulni akarom, de soha többé nem abbahagyni.
Ez utóbbi a német, mert ahogy mondják annyit érsz, ahány nyelvet beszélsz.
Vettünk is párat belőlük.
Az ár: Nagyon olcsó. 50 cent vagy 1 Euro. Az 50 centes a több,  de nem is az árat néztük, hanem a birodalmat, a könyvek birodalmát...

Zöld

Még nyár van a zöld  szín uralkodik és a kék ég.
Gyerekkoromban egy pici lyukat szakította, egy levélre, és azon át néztem a fényt és meleget adó Napot.
Az zöld szín és arany napfény nem múlik, csak én,de nem veszek róla tudomást, mert belül a régi vagyok, kívül ugyan változom, de ez a természet rendje!




2015. július 30., csütörtök

Romantikus, melankolikus hangulatban....:-)


Meg kell hogy valljam, hogy a képek tetszenek igazán! 

In a romantic and melancholic mood....:-)
I must say that I like the pictures after all!

2015. július 26., vasárnap

B & W

Az ember örökké tanul, még akkor is ha új fényképezőgép a tanulnivaló. Azt az állapotot szeretem, amikor már szinte oda sem figyelek, csak nyomom a gombokat, tudom mi mihez tartozik, de így vagyok minden elektronikus eszközzel.
Az élettel is, de ott nincsenek gombok, viszont vannak emberek, kik vezetnek, tanácsot adnak, ajánlanak bármit, amit szívvel tudok elfogadni. Az életben vannak meglepetések is, változnak a nem lévő gombok és ez így jó.
Ma fekete-fehéren fényképeztem. jól megjegyeztem, hogyan lehet csinálni, mert számomra a B &W nagyon szép. 
Egyszerűen tiszta és mint az egyértelmű döntés olyan: igen és nem.



2015. július 25., szombat

Napok pillanatai


Nem kell feltűnőnek lennie annak, amit észreveszünk...

Hálanapló

11. Szél susogása hőhullám után
12. Csipke a blúzomon
13. Friss illatú függöny a szobában
14. Este sárgabarack a kék csíkos tálkában
15. Vizes járda
16. Szerény virág egy ablakban



Engem

                                      


a pörgős zene nem pörget, számomra az élethez a kedvet a lassú, lecsukott szemekkel, mosolyra húzódó szájjal hallgatható dallamok adják. Ezek azok, melyek jólesően bevonnak, és a pár perces pihenés után aktívabbá válok. 
Ahogy egyszer beazonosítottam magam: Melankolikus típus vagyok, és ezt vállalom. 
Az évszakok közül a telet szeretem, az esőt is közel áll hozzám, és a melankólia nagyon is megfelel nekem, kedvet ad az élethez. 
Másnál mindez másképp van, nálam így, lágyan ölel át a melankólia finom hűvös selyme ebben a napfénytől vibráló nyárban, mikor még júliust írunk, és én mégis ilyen zenét hallgatok.
Örülök, és a minden rendben van érzés önt el, elfogadom, amit kapok, és szeretetet adok érte, örömmel hallom, ha kimondják nekem szánt szóként is, hogy: Szeretlek! Sokáig nélkülöztem.

Könyvek

Könyvekkel vettem magam körül, van egy lerakat a fotelom mellett, egy másik a szekrény polcán, ezek melyek még várnak rám. Van mely az érzelmeimre hat, van mely az eszemre, emlékeket kavar, jövőt sző, és segít élni a jelent.
Pörgetem a lapokat, a saját élni segítő könyveket ceruzával olvasom, a lelkembe hatolókban a szememmel húzom alá a sorokat, és vannak, melyek megmaradnak, mint legutóbb az, hogy éberen kell élni az életet, mert annyi szép pillanat van körülöttünk.
Észre kell venni őket!


Nyár van

A hőség bent volt igazán elviselhetetlen a négy fal között, kint nyár volt, és tűzött a nap. A kettő ugyanaz, és mégsem. 
Ma lett vége ennek az áldatlan állapotnak, melyben vizet osztottak az utcán, hogy rosszul ne legyünk, igaz én vittem is kis palackban magammal, de hamar elfogyott.
Ez még mindig a nyár, még július van, hatalmas csattanással jelezte az ég, hogy enyhébb napok következnek, és én ezt is várom, mint annyi mást az életemben...


2015. július 20., hétfő

Nem

és nem győzök elég hálát adni, hogy kikerültem a depresszió szürke érzelemmentességéből. Látom a színeket, tudok nevetni, beszélgetni, visszatérek tevékenységeimhez, írok a blogomba, és fényképezek egy új géppel. 
Itt a nyár, benne vagyunk mélyen az évszakban a forróságával együtt. Sok-sok egyszerűségében szép virágok mellett haladok el, és megállok megnézni őket közelebbről.
Felfedezek új költőket, írókat csak úgy magamtól, vagy utánajárok az ajánlásoknak, és betérek újra a könyvesboltokba...





2015. július 12., vasárnap

Hála





         

6. A lehető legegyszerűbb feszületet találtam meg a bolhapiacon. Igen, ott!
7.Virágmintás blúzban a nyári melegben.
8. Kávét kavargatni leanderek tövében.
9. Szabadon sétálni a négy fal és az ágy vonzása után.
10. Egy volt kórházi társam mai találkozásunkkor a hajamba puszilt.

Újra

"Ha elesik is, nem marad fekve, mert az ÚR kézen fogja." 
Zsoltárok könyve 37, 24.

Március vége óta élve nem "éltem" az élők között. Nem is olyan nehéz megérteni ezt, ha számba vesszük a depresszió tényét. Inaktivitás, szorongás, örömtelenség. Kórház, jellegzetes pisi és kávéillat. Igen, így együtt. Sok az idős ember, aki a vizeletét nem tudja tartani, és vannak, akik a nyugtatókat kávéval ellensúlyozzák.
Kijöttem, kint vagyok épületből, depresszióból, hála önmagamnak, a lélekben kotorászó csoportos terápiáknak és a gyógyszereknek. Ez utóbbit volt a legnehezebb megtalálni, azt ami éppen nekem volt megfelelő. Ennyit számít bennük a kémia?
Így leírva egyszerűnek tűnik minden, de végigcsinálni, olykor reményt vesztve, de mégis tudatosan nap mint nap hinni abban, hogy újra élek majd az élők között, nehéz volt. 
Néha földre hulltam lélekben, de valahogy mindig, ha olykor sírva is, de felálltam. Sokáig tartott.
Sikerült! 
Bennem van az öröm és a hála is, hogy kimásztam. 
Köszönet a segítőknek, a felsőbb erőknek és önmagamnak. 
Igen, önmagamnak is!

"Az ÚR irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki."
Zsoltárok könyve 37, 23 



2015. március 12., csütörtök

Hideg szélben a Balaton partján


Ha vízparthoz közel vagyok, oda kell mennem a vízhez.
Még közelebb, egészen közel. Nem zavar a szél, sőt, kifejezetten jó, ha csapkodja a vizet, hullámokat vetve.
Átfagyni, azután kezet melengetni, tudni, hogy van valaki, aki megteszi. 
MG. hazajött Olaszországból és most ott állt mellettem a Balaton partján.
Zöldeskék volt a víz.


2015. március 10., kedd

                 
Magyar népdal a tavaszról és a szerelemről...
A Hungarian folksong about spring and love...

                      

Hálanapló

1. Szellőrózsák fehér abroszokon.
2. Gloria Vanderbilt illata a pulóverem nyakán.
3. Évgyűrűs cölöpök a márciusi kék vízben.
4. Forró Bécsi szelet egy osztrák kisvárosban.
5. Az új fodrászom, jól vágta le a hajamat.

1. Anemones on white tableclothes.
2. The scent of Gloria Vanderbilt on the neck of my pullover.
3. Piles with growth-rings in March blue water.
4. A hot Wiener Schnitzel in a small town in Austria.
5. My new hairdresser cut my hair well.

2015. február 24., kedd

Kávézás közben


Kávéztunk, mint annyiszor, most egy olyan helyet választottunk, ahol szemben ültünk egy utca házaival, kis forgalmú az utca, néha néhány ember elment az üvegen túl, de én úgyis egy mécsestartót néztem, és olvasgattam a betűit melyek szavakká, gondolattá álltak össze. 
Nem is ismeretlen gondolattá.
Aztán visszafelé is olvastam, értelme nem volt, de nem is kerestem, egyszerűen csak jó volt.

We were having coffee as we do it so often choosing a place to sit down and watching some houses of a street with little traffic while some people were walking and I was watching  at a candle holder, was reading the letters that came together as words, and a thought.
I can read there not an unknown thought.
Then I read it backwards, too, of course, it did not give any meaning, I was not even searching that, 
it was just good for me.

Vannak...


Vannak elgondolkodtatóan nehéz perceim, küzdök betegséggel, harcolok magánnyal, sőt, sok emberrel, majd élvezem az egyedüllétet és a sok ember némelyikét. 
Aztán hogy (még) jobb legyen megmorzsolgatom a levendulás zsákocskámat, hogy friss illathoz jussak, és a hervadásában szép tulipánomat megnézem ellenfényben is.
Most egyelőre ennyi!

There is suggestive, hard time struggling with illness, fight against loneliness, moreover against a lot of people, then I enjoy  solitude and being together with some of people.
Later to feel better I press and press my small bag of lavender to get fresh scent and  look at my withering beautiful tulips against the light.

That's all for now!




2015. február 20., péntek

Péntek


A hétvége  előttem, a péntekem szabad. 
Amit akartam elvégeztem, magammal kell törődni most. 
Zuhanyozok, hajat mosok, talán kikenem a körmeim színtelen lakkal, de ez nem biztos, mert a legbiztosabb, a legszebb úgy, ahogy az ember viseli úgy, ahogy megteremtették.
Viszonylag sokáig aludtam, és mikor kinéztem az ablakon ködöt, zúzmarát láttam, és kinyitva az ablakot beleszagoltam a fémillatú, friss, tejes világba.


This weekend is right  before me, my Friday is free. I finished what I wanted, I must take care of myself now. 
After having shower, washing my hair I'll put some transparent nail polish on my nails but this is not certain, because the safest, the most beautiful way for people to bear as they have created.
I was sleping relatively long time, and when I looked out the window, I could see fog, frost and I opened the window and smelled metallic, fresh, milky world.