Idei nyár

Nem így terveztük, de ez lett belőle. 
Az időjárás sem befolyásolható akaratunkkal, mint annyi más. Hazamentünk. 
Meleg zoknit húztam, kakaós sütit ettünk, és beleszundítottunk az esőcseppek szüntelen kopogásába...

Szomorúfűz: Maradt még egy csepp ( részlet)

Esik az eső.

A lombok között zápor veri a kertet.

Ólom-szürke az égbolt, zokogó, síró szürkeség ez.

S az eső csak hull, hull a lombokról szerteszét.

Állok az ablaknál, figyelem az eső verte kertet

és csöndembe temetkezem.

Béke telepedik lelkemre...

Budapest by night

A lábaim már alig érezve elmentünk a kivilágított óriáskerékig. Mikor MG azt kérdezte kb. 100 méterrel előtte, hogy egészen odáig el akarok-e menni, akkor már tudtam, hogy az ő lábai is lassan, de biztosan pihenésre vágynak. :-)

Mikor őt kímélve szándékom ellenére azt mondtam, hogy ne menjünk el addig a kijelölt pontig, akkor az volt a reakciója, hogy ne adjam fel olyan könnyen, és ne is hallgassak rá. 

Tehát ott kötöttünk ki csakazértis!

Árnyék fényeim

Voltak fényeim az előző napokban, és látom, tudom, hogy a fényeim tulajdonképpen gyakran félhomályok, árnyékkal kevert sejtelmes borongások, mert én így szeretem.
Úton voltunk, megálltunk( Velencei-tó, Martonvásár), végül 1 napot maradtunk Budapesten, hogy augusztus 20-án ott lehessünk esőben, majd a kiderülő kék égből és az estébe hajló az ünnep sziporkázó csillogásából a pihenés sárgásan puha fényébe süllyedjünk ott maradva másnap reggelig, amikor esett az eső.

Egy augusztusi nap

Napok pillanatai

Milyen érdekes a régi, de az orrunkban megmaradt illatok. Hogy elő tudnak jönni egy hasonló hely láttán, egy olyan hely látogatása után mely például Mami( nagymamán házára) emlékeztet.
Persze, Proust is eszembe jutott. Nem csak az illatok, az ízek is ezt teszik velünk.
A képek Kapolcson készültek.
Nagymamám háza Békéscsabán volt, de ez a tény ez esetben nem is számít!

Esőben

Végre megérkeztünk, de nem szállhattunk ki az autóból, a parkolóban várakoztunk kb. fél órát. míg annyira csitult az eső intenzitása, hogy bemehettünk egy közeli épületbe. Figyeltem a vízcseppek sűrű csapkodását, a távoli, majd közeli mennydörgést, és azokat akiknek nem volt fedél a fejük felett, de szaladva igyekeztek bármilyen védelem irányába. 
Kinyitottam az autó ajtaját, hogy friss levegő jusson be hozzánk, aztán csak letekertem az ablakot. Végeredmény ugyanaz: az eső cseppek azonnal megtalálták befelé az utat...

Kamilla

Le kell szoknom a kávéról, helyette tea, főleg kamilla vagy egyéb gyógytea lesz és van is. Nem mondom, hogy nem hiányzik  a kávé íze, de ez is, mint annyi minden szokás kérdése, és egyébként is főleg a szertartás a fontos, azt  a tea ivás is megadja. 
És mégis...

Platánok mintázata

A sok eső után árnyékok keresése volt soron újra szombaton. Az augusztus lusta és lassú, a platánok törzsén a levelek árnyéka beleolvadt a mintákba, ez  volt a művészet arra  a pár percre, még kiérünk a sátorként összeboruló levelek alól.
A temetőben még perzselt a nap, aztán hazajöttünk, és örültem, hogy reggel a redőnnyel kizártam az ablakot felforrósító napot, mert viszonylag hűvös szobában álltunk neki az almás pitének, majd később a dinnyének.

Zsille Gábor: Elúszik, beköszön

Gyerekkor az is, ahogy a gyóntatószék

a falra árnyékot vet, s amint a késő

délutáni napfény elúszik, beköszön,

kettősük felváltva élesedik, sápad,

a bűnökben pácolt deszkák felragyognak,

s az utcára lépve végül a repkénnyel

futtatott homlokzat is olyan, mint régen,

a levelek erezete, a párkányon

matató bogár, a galambok násztánca.

Idézet

"...Antal indult, most már valóban nem akarta kettesben hagyni Izával, maga kísérte ki. Antal megállt a küszöbön, tétovázott egy pillanatig, mintha mondani akarna valami békítőt, vigasztalót, aztán végül se szólt, csak megcsókolta, feltűrte a kabátja gallérját, s nekivágott az esőnek. Utánabámult, amíg csak látta, pedig nem Antalra kívánkozott, hanem a képet akarta nézni, ameddig még lehet, az utca szelíden hajló könyökét, a fényeket az ablakokban, Kolman büszkén kivilágított, naiv kirakatát. A járókelők cuppogtak a vízben, az esernyők kelméje villogott. Déli szél fújt megint, a fellegek, a hold nélküli ég ott ült az alacsony házak tetején. Mióta élt, most érezte először, hogy a föld nem egyenes, hanem kerek, s lassan, de érzékelhetően elfordul a lába alatt. Hogy jelenthetett Vince csepp teste, egyre apadó alakja akkora biztonságot? Csak állt, a kapunak támaszkodva, melyet napok óta szinte nem is érzett valóságosnak már, mintha Vince elvitte volna magával a kövek és deszkák realitását, s valami surrogó gomolyagot, ködöt hagyott volna a helyén. Az omló márciusi este és az alázuhogó ég alatt még egyszer és most már utoljára egészen közelről érezte Vince testi mivoltát, ősz haja ott lengett az utcakönyök kis terének lámpája körül. Köd ereszkedett, laza, tavaszi pára, a főutca felől odahallatszott a sercegés: kerekek hasították a felgyűlt esővizet...."

Szabó Magda: Pilátus-részlet

Ajánlom...

Kapolcson 3.

Kapocson 2.

Madarak, vásznak, csipkék, érett, sokat használt fa, anyagszerű anyagok. 
Voltak holmik azokból az időkből is, mikor még nem a divat szerint cserélgették a holmikat, hanem amelyek kiszolgálták az életet. Minőséget készítettek az alkotók, tiszteletet kaptak a tárgyak.

Kapolcson 1.

Vasárnap el tudtunk még menni Kapolcsra, a Művészetek Völgyébe. Az utolsó nap volt éppen, augusztusi meleg, a színek még élénkek voltak, a régi régi volt, az anyag anyag. Ami nem tetszett, arról nem vettem tudomást, ami tetszett, azt megnéztem, megkóstoltam, megszagoltam, és virágmintás ruha volt rajtam, mert mindig érzem ott  a flower power feelinget...

Ha idén is találkoztunk volna autóstopposokkal, akkor megálltunk volna, ahogy máskor is tettük már.

Kedves literátoraim

Zsille Gábor: Zamárdi- részlet

"...Az utolsó hetekben mentettem a jogszerűen menthetőt, vonatozva cipeltem Budapestre a tárgyakat: konyhai felszerelést, ágyneműt, ruhákat, asztalkát. Végül elérkezett a búcsú előtti nap. Az utolsó éjjelt ébren töltöttem, ide-oda kapva, lázasan rendezkedve. Reggel nyolckor indult a vonatom, amelynek visszavonhatatlanul el kellett hurcolnia. Az első házban volt egy kartondoboznyi ruha: nagyanyám és anyám holmija. Azt azért mégsem hagynám hátra a vevőknek, hogy gépiesen begyűrjék a kukába. Hajnali hatkor a tűzrakó helyhez vittem a dobozt, el akartam égetni a tartalmát. De nagyanyám köntöse, az a vatelin bélésű otthonka nem akart meggyulladni. Még szaliciles alkohollal is lelocsoltam, és mégsem, csak füstölt, csak kormozódott, csak pöndörödött. Keserves erről beszélnem... Végül hátat fordítottam, végül elvitt a vonat."

Zsille Gábor: Az eladott ház

Emlékszel még, mondd, milyen is volt

a ház, a dédnagyanyánk építtette,

a morzsálódó falú, a kopottas,

kilencszázharmincvalahányból?

Felpattogzott, mohazöld spalettáin

a késő délelőtti fényre,

az ezüstösre, s hogy milyen édes volt

behúzódni az esőről, vagy

porcukorral a frissen szedett málna?

És milyen hűvös a veranda,

a linóleumpadlós, falán néhány

búcsúban vett vacakkal, dohos

dísszel, s egy pléhből öntött rémalakkal?

Féltél-e, mondd, tőle? Sötétben

zaklatott és reménytelen volt a ház.

Beléd pusztulok, sikoltozta,

mikor utolsó nap felmálházva

az állomás felé futottam.

http://www.spanyolnatha.hu/archivum/2008-osz/24/europa-kulturalis-fohalojaban/zamardi-zsille-gabor/1670/

Kedves literátoraim

Zsille Gábor: Milyen könnyű volt

A legjobban, azt hiszem, a platánok kérgére
emlékszem, a szanaszét heverő lemezekre

szújáratokkal, hangyákkal, s hogy milyen könnyű volt

letörni őket a törzsről, a reccsenő, száraz

gallyakra a csúszdák és mászókák körül, a fák

illatára, mit órákig hordoztam bőrömön,

a bérházak verőfénytől szikrázó, sarkig tárt

ablakaira szombat délelőtt, a balkonon

napozó nénikre, a törpefenyők hűsére,
a dombra, a gallyakra, a platánok kérgére.

Mikor először olvastam egy versét, tudtam, hogy megtaláltam, akinek verseihez, az írásaihoz örökre hűséges leszek. Mert van úgy, hogy az ember tudja, hogy valakiben vagy valamiben nem csalódhat. Ez egy (meg)érzés.

Évforduló

15 éve július 31-én találkoztunk először.
Visszahozott a városba  a kis falu kertjéből, megkérdezte, hogy jó lesz-e ott, ha kitesz abban a bizonyos utcában. Mondtam, hogy igen, közel van az otthonomhoz. Nem volt közel, még busszal folytattam, de nem akartam őt terhelni, tudtam, hogy nem ismeri a helyet.
Azóta csak mosolygunk a történeten, mert már tudja, hogy hol kellett volna kitennie...

Otthon

Mikor már belaktuk a helyet, ahova hazatérhetünk...

Mikor a részletek megtalálták  a helyüket a nagy egészben...

Mikor én is megtaláltam a helyem a falak között....

Mikor  a falak már nem csak falak többé, hanem a védelmet adó otthon...

5.

"Nyisd meg, Uram, füledet szavamra, 

figyelj panaszomra!

Jusson eléd hangos kiáltásom,

Királyom és Istenem!

Uram, tehozzád könyörgök,

hangomat már kora reggel hallod,

korán reggel hozzád esedezem, és várok."

( Zsolt 5. 2-4)

E Zsoltár írója jó reggel készül isten elé... Isten hívő gyermeke a nap első óráit használja fel arra, hogy az Úrhoz jöjjön. Egy sereg keresztyénnek abban van fogyatkozása, hogy ezt elmulasztja, és így nem az Úrtól nyert élmények az elsők.

(Szikszai Béni: Zsoltármagyarázatok 5. Zsoltár-részlet)