Lenyomtuk egy templom kilincsét, és ki is nyílt az ajtó. Nem mindig van így.
Leültem, mert fáradt is voltam, és egyébként is pár gondolat erejéig befelé akartam fordulni. Hogy tudnék igazán elmélyülni az imában? Több ideig és egyedül kellett volna lennem, így nem is éreztem a kapcsolatot, de nem adom fel.
Aztán beírtam pár mondatot az ott lévő vendég-hívő könyvbe, amit elég sokat forgattak tollal a kezükben.
Mostanában két szóban is össze tudom foglalni a kérést, de inkább háromban.
Több köszönöm is kellene, és még több elfogadás.
" A te szelídségedet igazában még alig-alig értem. Ugye szelíd vagy és véghetetlenül jó? "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése