...

Megtalált este

Vannak esték, melyek jobban kellenek, mint a többi. Úgy is mondhatnám, jobban megtalálnak minket lelkileg...
A csütörtök estét MG-nél töltöttem, régen voltam nála, és nagyon kellett a kikapcsolódás, a valami más, valahol távol a megszokottól. 
Teáztunk, sütit ettünk, amit nem kellene, a kilók miatt, de nem lehet mindig szigorúan nézni a világot, mert akkor  mindig a rossz marad. Meccset is néztünk( még tart a VB), belenéztünk a Zorba, a görög c. filmbe, és végignéztük MG Szicíliában készült képeit is. 
Nem emlékszem általában az álmaimra, pedig álmodom, mert mindenki álmodik. 
Olvastam az Álmoskönyvben: 
"Nyáron a nap közelsége, ősszel az esős éjszaka, télen havas föld felett bolyongó hold, tavasszal a szél zúgása: befolyásolja álmainkat."

Bécsben

Tegnap délután, miután már nagyon is fáradtak voltunk( nem a megszokott szandál volt rajtam a diploma átadón), és egy történeti múzeum után még jártunk is egy nagyot Bécs abszolút belvárosában, mert ha már ott voltunk, nem lehetett kihagyni.

Visszaköszönt a monarchiás hangulat, igaz, kerestem is, és minden kis részletere felfigyeltem szokás szerint. 

Végül már zsongott a fejem, és valahogy metróba, vonatba bevonszolva magam visszaértünk a kiindulási pontra MG lakásába. Teáztunk, almás pitéztünk a maradékból, majd hazahozott. 

Zsúfolt, jó nap volt, ez a két jelző nagyon is összeillik.

"…Szerettem itt Bécsben. Szerettem úri modorát. csendjét, szerettem, hogy –lényegében- működik. Szerettem mérsékelt eleganciáját, civilizációját, azt, hogy életre, élésre van berendezkedve. Azt hiszem, jobb minőségű életre születtem, mint amit életem adott. De ez gőgös kijelentés, a gőg mindig ostobaság lényegében. Megélni az életet, azt, ami jutott, s úgy megélni, hogy a teljes jusson, ez az életfeladat, bárhol éljünk."

Kertész Imre

Bécs felé

Úgy volt, ahogy terveztem, ahogy kértem. MG ugyan már ivott otthon kávét és almás lepényt is evett hozzá, de megálltunk még a határ előtt ( 6 km a lakástól, nem egy nagy távolság) és a magyar oldalon az egyik kedvenc helyünkön ittunk még  kávét és sütit  is kértünk mellé.
Bécs felé tartottunk, és ott inni a kávét is élmény, ahogy Plamen Dojnov: Kávékölteményeiben a bécsi kávéról olvasható:

„Aromás kávé - éjjeli füvek közt csábösvény csobog..."

Én még ezt az érzést nem éltem át így, de tudatosan iszom, ami nálam azt jelenti, hogy nem hagyom elillanni csak úgy a pillanatot.

MG szélvédőjén  cseresznyefoltok voltak, állítólag cseresznyefa alatt parkolt előző nap, és így  pacás volt a szélvédőn át a látvány egész úton. :-)

Indulás előtt

Elkészültem, még van időm indulásig egy kis láb feltevős pihenésre, egyébként is mindig így szoktam olvasni, bambulni, TV-t nézni. 
Várakozni is...
Ma nagyon ráérős voltam, és eszembe jutott Krasznahorkai László gondolata: "Ráérős, mint a mandalát készítő szerzetesek."
MG pontosan szokott érkezni, 45-50 perc az út Bécsig, de megkérem, hogy üljünk be valahova egy kávéra előtte. Csak úgy! Rám fér most egy kis kimozdulás, nagyon intenzíven akarom megélni minden percét.

Otthon

Az asztalomon a Somló hegy lábától hozott kalász és virág. 
A képen Aliz ( Aliz Pleasance Liddell, aki a valóságban is létezett), és az Aliz Csodaországban c. könyv ihletője. A képet egy naptáramból vágtam ki pár éve, és az asztalomon van. Megszoktam, már nem is teszem el onnan, vannak tárgyak, melyeknek kötött helyük van.
Ma csak lézengéssel töltöm az időt, pár holmit összepakolok, és kicsit rendbe szedem magam. Délután MG eljön értem, és kivisz Bécsbe, ahol holnap Thomas diploma átadója lesz.
A készülődés annyiból áll, hogy veszek egy fürdőt ( francia natúrszappan, óhhh), hajat mosok, némi sminket teszek magamra és 4711-et. 
Ennyi! :-)

Levendulám

Fehér színű levendulát hoztam a lakásba, a tavalyit cseréltem le frissre és illatozóra.

Minden évben megteszem, számomra egy kis ceremónia a csere, az új szagolgatása, egyszerűen szükségem van rá.

Vonzódom a fehér színhez, a egyszerű, természetes illatokhoz. A csokornyi levendulát három részre osztottam, és olyan helyre kerültek, ahol legtöbbször előfordulok otthonomban, hogy közelében lehessek szépségükhöz, nyugtatóan párolgó aromájukhoz.

Szöveg

Márti dala

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni

Majd az unokáknak, mikor körbeállnak

Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak

Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni, 

Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam

Neked udvaroltam, az öledbe borultam

Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni, 

Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam

Neked udvaroltam, az öledbe borultam

Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma

Senki bele nem halt még komédiába

Ripacsok, színészek, az élet a tiétek

Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!

próza:

jó néha sötétben a holdat nézni,

hosszan egy távoli csillagot igézni.

jó néha fázni, semmin elmélázni,

tavaszi esőben olykor bőrig ázni,

tele szájjal enni, hangosan szeretni.

jó néha magamat csak úgy elnevetni,

sírni ha fáj, remegni ha félek,

olyan jó néha érezni, hogy élek.

Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni

Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam

Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam

Hogy elmúlt az élet…

…kezdjetek el élni!

...

Napok pillanatai

Fiatal kolléga a hőségből megérkezve jégkrémezik  a munkahely " beszélgetős" sarkában. Én is besegítettem...

Írni kellene.

A  kép a hogyan védekezzünk a hőség ellen témához tartozik.

Így ( is) nézek bele a világba...

...

Málna

R. hívására, hogy egyek, és szedjek egy kis gyümölcsöt  a kertben, elindultam a valaha volt Berta kertjébe. A ribizli még nem érik, de a málna már igen. Ettem, szedtem, néhány szemet R. is tett a tálkámba, mielőtt elment karfiolért. Így is telt a szombatunk.
Fecskéket néztem, málnát szedtem, nem is akartam sokkal többet és mást aznap délutánra...
Azt sem tudtam előtte, hogy így alakul, csak sejtéseim voltak.

Enyészet

Régóta vonz az enyészet. Nincs semmi baja a lelkemnek, egyszerűen tetszik a régi, mert a pusztulásnak méltósága van, és számomra szép. (A másik énem a könnyű csipkeszerűség. Ki érti ezt? Kell egyáltalán érteni?)
Egyszer valaki megjegyezte, hogy nő létemre miért szeretem megörökíteni az ütött-kopott dolgokat, a kissé melankolikus hangulatokat. Akkor éppen gyárudvart, majd egy nem használt bakterházat kattintgattam előszeretettel.
Magyarázkodtam-bár nem kellett volna-, aztán mutattam, neki néhány "színes" képemet is. Meg akartam neki felelni, mert tetszett az az ember, de felesleges volt. Ilyen vagyok, mindenkinek más tetszik, nekem a régi is,  a szinte semmi, a visszafogott színekkel szépséget adó érték. Nem voltam mindig ilyen. Ez egy út számomra. Mindnyájan járjuk az utunkat.

A fényképezés őskorában, az 1930-as évek vége felé William H. Fox Talbot megjegyzi, a fényképezőgépnek sajátos képessége, hogy megörökíti az "időütötte sebeket".

Susan Sontag

Egy közepes tudású, viszonylag olcsó automatával kattintgatok, és néha használok egy képszerkesztőt. Csak úgy játékból, főleg akkor ha valami nagyon színesre sikeredett, mert azt vissza kell fogni, és azért is, ha a gyenge gépem kirívó hibáit rejtegetni akarom.Egyébként meg hagyni kellene mindent úgy , ahogy van. Majd eddig  a pontig is eljutok.

Nem akarok sokat tudni, drága gépet egyelőre birtokolni, mert akkor abban benne lenne a kihívás, a versenyszellem, azt pedig nem akarom. Most öröm az egész, és addig jó. Nem véletlenül van ott az " egyelőre" szó.

...

"Minél inkább idősebb leszek, annál inkább átélem az egyszerű gondolkodás, magatartás és beszéd méltóságát. Minden vágyam az egyszerűségre, a természetességre és a világosságra való törekvés."

XXIII. János pápa: A lélek naplója-részlet

Este

Fecskefészek

Hosszú perceket töltöttem azzal, hogy fecskefiókák kitartó etetését figyeltem. Mama is ott ült a közelemben, panaszkodott, hogy ő nem látja ugyan jól őket- különösen az egy-egy pillanatra a fejüket kidugó éhes kicsiket-, de tudja, hogy ott vannak madarak, és hallja a csivitelésüket is.
Számára jó érzés volt az is, hogy én nézhetem őket. Büszke volt arra, hogy az ő háza eresze alá építették a fészket, és már ez a tudat is elég volt a nyugodt öröméhez, és hogy mindebből valamit adhat nekem is. 
Mert abból a kevésből ad, amiből adhat...

Kék és zöld

A várost hátrahagyva séta egy falu* hosszú főutcáján. Benéztünk egy-egy udvarba, egy olyanba is ahol fel lehet verni sátrat.El is gondolkoztunk  a lehetőségen.
A színek is tetszettek, a harmónia, a visszafogottság, az otthon egyfajta érzete...

"Mintha egy örökre elveszettnek hitt gyerekkor aranykapuja tárult volna fel ismét. Egy aranykori tájban, mámorosan pusztán attól, hogy ebben a tájban lélegezhetünk, szinte  a nevünket is elfelejtettük, időérzékünk megszűnt.
Azokról az időkről alig maradtak konkrét emlékképeim. Az egész inkább, az összes alak és illat, a hangok és a színek álltak össze egyetlen sugárzó, élő szövetté. Ez a szövet azóta ott feszül minden gondolatom mögött..."

(Győrffy Ákos: Haza -részlet)

* A képek Fertőrákoson készültek.

Ajándék

Ez is nyár! 
Falusi utca árokpartján egy fa kínált meg minket! 
Olyan volt, mint Isten ajándéka...

"A semmi elől a semmibe lép az emberiség. Minden fordított: mohón akarja a semmit. A valódi megoldás: szelíden fogadni a mindent."

(Pilinszky: Naplók, töredékek-részlet)

Hal és citrom

Van amikor melegben nem erőltetem a főzést. A halkonzervet megcsinálták már helyettem, egyszerű étel, és a hal egészséges, de csak citrommal szeretem. Vele vagy utána egy tea, és kész a tökéletes ebéd. 
A citromfacsarót bolhapiacon vettem, éppen kellett, és találtam is egy "kincset"!
Ráállok az egészségesebb étkezésre. Van amikor lendületet veszek, és a lehető legegyszerűbbekre vágyom mindenben. Étkezésben is. Nem mintha  a konzerv kifejezetten az egészséges étkezés csúcsa lenne, de a hal maga igen. Gyakran olvasom, hogy Magyarországon milyen keveset eszünk belőle. Részemről több zöldség, gyümölcs, kevesebb zsiradék és szénhidrát a terv. Nem csak az esztétikum  és a fogyás miatt, de főleg az egészség a cél.
Egyszer csak fontos lett és soha nem késő.

2014. június 18-án

"Fényképezni annyi, mint jelentőséget adni valaminek."

 Susan Sontag

Ha nem készültek volna képek, akkor is emlékeznék egy-egy látványra, mert az agyam is kattintgat. Egy-egy lényegtelen történet részeként megmaradnának bennem, és talán dejavu érzés részeként átsuhannának rajtam váratlanul, vagy álmaimban egészen más esemény részeként bukkannának fel. Száradó rovarszárnyak, thonet szék egy benzinkúton, ahol kávéztunk egy pogácsáztunk, vagy a citromos tea a termoszomban. MG kicsit köhögött, én meg alapból sok folyadékot akarok nyáron inni, tehát két termosznyi tea is volt velünk az úton. Még jó, hogy reggel eszembe jutott...

Csárdában

300 éves vastag falai vannak, és nem tudunk már csak úgy elmenni mellette. Hiányérzetünk lenne.
Mióta egy decemberi napon fűtött kemencét találtunk benne a korai sötétedésben, és az adventi fények is visszafogottan pislogtak benne, azóta a rendszeresnek mondható Veszprémbe vezető utunkon megállóhelyként tekintünk rá.
Az első benyomás kedvező volt, és történetek, élmények fűződnek már hosszá. 
Nem tudom mi lehet azzal a firenzei párral, akit itt vettünk fel stopposként, mert éppen Szentpétervárra tartottak vissza egyetemi tanulmányaikat folytatni kutyájukkal, hátizsákjaikkal, sátrakkal, vállalkozó szellemű fiatalságukkal...

Földúton

    

Veszprémből hazafelé megálltunk a Somló hegy tövében, és egy földúton, égető napsütésben mentünk csak úgy cél nélkül. Mi más célunk is lehetett volna, mint felolvadni ( szó szerint) a katlanmeleg nyárban, mikor megtaláltuk ott és akkor a maga végtelen egyszerűségében. 

Kétoldalt búzatáblák, még serdülőkorban lévő kukoricák, pirosan pöttyöző pipacsok zárták le utunkat, hogy csak előre mehessünk, de körben azért fölöttük mindent láthassunk. Fönt nyári, habos ég, lent finom por emlékeztetett a valamikori nyarakra, mely a jeleben sem más - legalábbis látványban nem -, egyébként pedig a felnőttlét minden velejáróját is vittem magammal ezen a rövid úton...