Vers

Bella István: Ceruzasorok

  

Másokról előbb ruha hullik, 

én belül vetkezem, hogy meglásd, 

milyen is valóban szemem, 

ha nem szürkül benne szorongás.

Ünnep előtt

Játszom a képekkel, meggyorsítom az öregedésüket, érdekelnek a hangulatok, egy-egy gyorsan elkapott pillanat, mely tovább él bennem, mint hittem.
Mindenszentek közeledik, a buszon kesernyés krizantém illat terjeng  egy közeli ülésről, valaki a piacról viszi haza a virágot vagy egyenesen a temetőbe. Szép gesztus volt, hogy valaki átadta a a helyét a nagy virágcsokrot szállító hölgynek, nehogy baja essen annak a sok sziromnak.
Nálunk nem vidám ez az ünnep, mint más tradícióval bíró országok, van benne szomorúság halottaink miatt, de fénylenek a temetők a sok gyertyától.
Mi először holnap megyünk ki anyuval a temetőbe, viszünk koszorút, mécseseket  a sírokra, aztán majd én újra kimegyek mindenszentekkor, hogy anyunak ne legyen már olyan megterhelő, mert gyorsan fárad.

I play with the pictures, to make them older fast, I am interested in moods, catching moments and they live in me much more time then I have ever expected.
Halloween is coming, I feel the bitter smell of chrysanthemum from a nearby seat on the bus, someone takes that flower home or directly to the cemetery. 
This holiday is not cheerful here, there is more sadness in it for our died beloved than in other countries with different tradition, but cemeteries shine by the lights of candles.
It is a nice gesture that someone offers her seat for the woman with that flower on the bus to protect all of the flowerpetals.
We are going to the cemetery tomorrow for the first time with wreasts and candles to put them on graves, and I will go again without my mother too, who is old enough to be tired very fast.

Vannak rossz napok....

Ritka rossz nap ez a mai, bosszúságok, felesleges utak, alig vártam, hogy hazaérjek, és lenyugodjak.
Korán sötétedik, és én lehúztam már a redőnyt is, hogy kizárjam  a külvilágot, de behoztam magamban a sérelmeim, tulajdonképpen nincs az a redőny, ami kint tartsa őket, ha engedem, hogy bennem gyökeret verjenek. 

I've had a very bad day today and was looking forward to coming home and be able to calm down.
It is getting dark early and I closed even the shutters to keep out world but hurts are inside me, and none of the shutters are enough to protect myself if I let bad things take roots inside.

Könyv, internet

Ma délelőtt elindultam ügyeket intézni( bank, bolt stb), benéztem egy könyvesboltba is, hogy Patrick Modiano könyvet vegyek, de annyira népszerű lett hirtelen a Nobel-díj miatt, hogy minden könyve elfogyott, de rendelnek még, és olvashatom később őt. Végül Ann Voskamp: Ezernyi ajándék című könyve került a kosaramba, és most ott van a fotelom mellett. 
A blogvilágban olvasgatás felhívja a figyelmem könyvekre, filmekre, zenére, és ez nagyon jó dolog.
Jó dolog az internet, és éppen most jövök a TV elől, ahol nézhettem az internetadó elleni budapesti tiltakozást. 
Én éppen itthon a a mécsesek fényénél ülök, olvasok, netezem, élvezem az egy hetes szabadságom, de lélekben ott vagyok a tüntetőkkel, és bár a blogom nem akarom politikára használni- és nem is fogom-, ennyit azért le kellett írnom. 
Az internet nyitás a világra, ne lehetetlenítsék el, nehezítsék meg  a hozzájutást a mi országunkban sem.

Van...

Van amit megtalálok, és van amire felhívják a figyelmem...

I can find something for myself and there are things on which someone else calls my attention...

Tegnap

Vasárnap délelőtt mindig megáll egy kicsit az idő...
Ezt éreztem is tegnap, és jó, hogy képes vagyok én is megállni. Egyszer csak érzem, hogy ilyenkor mosolyra húzódik a szám, és ez a pillanat  a béke pillanata. Ha ránézek MG-re, látom, hogy ő is mosolyog, tehát ketten mosolygunk, terjednek a pozitív rezgések.
Vannak, akik nem tudják és nem akarják ezt megélni, pedig igyekszem átadni nekik, de nem befogadók. Mi magunk vagyunk a magunk békéjéért felelősek, és korábban ezt nem hittem. Másokat hibáztattam, mert ezt tanultam, mert a közvetlen környezetem így viselkedett, vagyis hárított.
Olvastam egyszer egy mondatot, amivel nem értettem egyet, és nem is igazán értettem.
"Mindenki annyira boldog, amennyire lenni akar."
Kezd világosodni számomra ez a mondat, nem lehet másra passzolni ennek hiányáért a felelősséget. MG-nek is sokat köszönhetek, hogy megértette velem, pedig először önzőnek hittem, ahogy kitartóan dolgozik a maga megelégedettségén.
Tőle is van egy mondatom: "A problémákat meg kell oldani,  és nem sírni miattuk."
Más és mégsem más:
Még majdnem egy hét szabadság van előttem, szükségem volt rá.
Ma délután megint sokat és mélyen aludtam.

On Sunday morning time can stop for a little while and I can do the same at that time.
Keep in mind:
-We are happy as much as we want to be.
-We should solve our problems and not cry about them.

I've been on holiday. I could sleep very well.

Vasárnapi beszélgetés

                       

Napok pillanatai

Van amikor elég meglátni néhány szép tárgyat, növényt, fényt, hogy a vasárnap teljesebb legyen...
A mai napunk ilyen volt. 
Itthon és közeli helyeken sétálgattunk, nézelődtünk, ettünk, ittunk, gondolatokba mélyedtünk, vagy osztottunk meg, és nem voltunk egyedül.
Általában hétvégén találkozunk. 
A Skype adta lehetőségeket leszámítva ilyenkor beszéljük meg a hetet részleteiben is.
Figyelünk egymásra, a környezetre, az ízekre, és igenis lehetséges intenzívebben megélni egy napot, mint az összes többit.

            

Michelangelo jutott eszembe, aki azt mondta állítólag, hogy ott a márványban a szobor, csak  le kell szedni a felesleges darabokat róla.
Ott a fény és meleg  a gyertyában, csak meg kell adni a lehetőséget számára, hogy úgy "éljen", ahogy és amire teremtették.
Bennem mi van, mit hozhatok még ki magamból, vagy ki hozhatja ki belőlem? 
Milyen egyszerűen hangzik...
Az is, ha nem bonyolítjuk! :-)

Nekem szép

Az egyszerűség, megnyugtat, gyönyörködtet.
Nekem az ilyen dolgok kellenek, hosszan nézek minden kis repedést, a festék térképet rajzoló kopását, a szűrt fényeket, a valaha volt, de még mindig látható díszítéseket, melyek szolgálták a hajdani és a mostani szemeket.

Rónay György: Transzfiguráció

A csönd. A kertek végső mámora.

A lombok átszellemült ritkulása.

Mozdulatlan ragyogás. Ahogy a 

szépség átlényegül a pusztulásba.

Antikváriumban

Antikváriumban régi könyvek között nézegetni, beleolvasni egy-egy öregillatú, másnak már korábban élményt adó könyvbe jó dolog.
Az internetes világban lapozgatni, unplug gitárpengetést hallgatni egészen közelről, és bakelit LP lemezeket felfedezni szintén vonzó számomra. Hétfőn volt benne részem.
Dietrich Bonhoeffer még nem élhetett az TV-s internetes világban, keresve az igazi értéket ezt írta:

"...Kulturális szempontól a minőség-élmény visszatérést jelent az újságtól és a rádiótól a könyvhöz, a rohanástól a pihenéshez és a csendhez, a szétszórtságtól az összeszedettséghez, a szenzációtól a józan észhez, a virtuozitás-ideáltól a művészethez, a sznobizmustól a szerénységhez, a lélektelenségtől a mértéktartáshoz.
A mennyiségek megterhelik egymás rovására a teret, a minőségek kiegészítik egymást." *

* Köszönöm Mártának, hogy felhívta erre az idézetre a figyelmem. Azóta is kint van az íróasztalom mellett jól olvashatóan.

Átadom magam...

A nyírfaerdő ha nem is egy, de két rövid pillanat alatt tűnik el mellőlem az autóból kinézve. 
Azért  látom hosszabb ideig, mert utánafordultok, hogy az utazás adta kép még bennem maradhasson, és meg legyen a birtoklás digitális vágyának kattintása is.
Egyszer talán hagyom elmenni a témát, és marad a látvány adta öröm kép nélkül.
Walter Mitty fotós barátja sem fényképezte le a hópárducot, és ez tetszik nekem:

" Nem a kép a fontos, ha tetszik a látvány, akkor inkább gyönyörködöm. Nem hagyom, hogy a kép elvonja a figyelmem. Átadom magam."

(Részlet a Walter Mitty titkos élete című filmből.)

A Rege Cukrászda teraszán

Hétfőn még kabát nélkül ültünk a teraszon nézve a vizet, és a szélcsendben álló vitorlásokat. 
Kedd estétől már kabátban sem igazán lehetne kinn ülni, bár egyszer megpróbálnám egy meleg itallal, mert mindig is szerettem a hideg őszt és a még hidegebb telet.

Rónay György:  Leltár

A virágokat és a madarakat is,

s ahogy zizeg a nád, ahogy csobban a víz;

de legjobban talán mégiscsak ezt szerettem:

a csöndet körülöttem s a kék eget felettem.

Hazafelé

    

"Boldog az, aki otthon boldog."

Lev Tolsztoj

Léleknek gyümölcse

De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. (Gal 5:22-23 ) .

Egyenként ízlelgetem a szavakat...

      

    

Carpe diem!

Egy ismerős halála elgondolkoztat azon, hogy milyen természetesnek tartjuk, hogy itt vagyunk a Földön, és lehet, hogy nem is becsüljük meg eme kiváltságunkat. Nyafogunk, hagyjuk, hogy a rossz dolgok erősebben hassanak ránk, mint szükséges, pedig minden napot szépen kellene megélnünk, ahogy ő tette. 
Akkor is ha bajunk van, ha nem úgy történik minden, ahogy szeretnénk, zavar, hogy nem mi vagyunk mindig a középpontban, és nem minden miattunk, értünk történik. Mennyire sértve is érezhetjük magunkat, hogy bosszúság ér. 
Dolgozik az "ego" az "én" helyett. Évek sora kellett ahhoz, hogy mindez már ne legyen fontos, és megértsek sok mindent.
Jó, hogy ( még) vagyunk, és akkor is szép minden, ha nem éppen nem szép, mert egyszer minden egyes átlagos, nem tökéletes napnak is örülnénk, de már nem lehet, mert nem lesz több.
Most még van! 

Szünet előtt

Mindig addig van erő ameddig kell. Számomra, tegnap este 21:00 óráig tartott, egy perccel sem tovább. 
Régen fáradtam el ennyire az őszi szünetig. 
Jó volt úgy hazajönni, hogy tudjam, 10 napig nem megyek be a munkahelyemre.
Először is nagyot alszom, bár nem alhatok addig ameddig akarok, mert kaptam időpontot a fogorvoshoz. Tényleg igaz a hír, most hogy tudom, hogy megyek, már nem fáj annyira. :-) Ennek ellenére a végére járok  a dolognak.
Kint dörög, villámlik, és hangosan veri az eső az ablakokat, és hideg lett. Megjött a meteorológia által ígért hideg ősz.
Szeretek így elaludni  biztonságban és melegben, kizárva a külvilágot.

Hidegfront előtt

 

Igazi utószezonos csendes, de még napsütéses  pár óránk volt tegnap Tihanyban. 
Jelezték, hogy szerdára jön egy markáns hidegfront, és nem is tévedtek. Az eső már hétfő estére ideért, de mi még majdnem nyárban voltunk  a félszigeten. Most már biztosan tudom, hogy a langyos ősz a mai nappal véget ért, vagyis  október 21-ig tartott.

Miután mindennel végeztünk Veszprémben kora délutánra, elindultunk a Balaton felé, mert az a 20 perces út igazán megéri. 

Még mindenhol jelen van a levendula csokrokban is, szabadon is,  a sokat szolgált tárgyak már ismerősek, és a nyárhoz képest üresek a székek, de az októberi, már kissé melankolikus nyaralóhelyhez ez illik.

Nem is akartam mást, csak ezt látni, mert legközelebb csak novemberben megyünk a tóhoz.

Emlékek- Memories

A kezdődő őszből is vannak már emlékképek: régiek és újak.
A tegnapi eső áztatta levelek után, ma már a száradó zörgőben lépkedtem, és mind a kettőt szeretem. Még jó, hogy nem kell dönteni, ha mindkettő jó.
Ősz van, és egy blogos társa gondolok, akitől ma búcsúznak el végleg. A család a jelenlétükkel teljes szeretetükkel, én ( és még sokan) lélekben vele vagyunk. Sokszor eszembe jut, a Skype-on állandóan offline van, és nem fog soha megszólítani már, hogy mi van velem, pedig ő volt nagyon beteg.
Szeretett és tudott élni, és ezt az érzést át is tudta adni. 
Az egyik legnagyobb tudás!

Kora reggel

Októberben a korán kelés sötétben történik, és a buszmegállóban is sötét van. A telefon ébresztő hangja után még csukva tartom a szemem, de nem tudom már elengedni magam, nehogy visszaaludjak. 

Háromig számolok, és felülök.

Viszont a korai munkakezdés eredménye, hogy korábban is végzek. Megnyugtató dolog, hogy a hátrány előnnyel végződik, és ez máskor is megtörténhet. Így épül az emberben az optimizmus és a remény.

Figyelem a buszmegállóban várakozó embereket, visszafogottan, csendben beszélgetnek. Talán mert még álmosak, vagy mert a lámpafényes hajnal előtti időszak még csendet kíván. 

Külső-belső csendet...

Esős szabadnap

Ha van igazi őszi eső, akkor a mai az volt. 
Mivel szabadnapos vagyok, összegyűjtöttem  az elintéznivalókat, délelőtt elmentem itthonról, és délután negyed 5-re értem haza. Kabátom vizes, cipőn vizes, táskám vizes, esernyőről éppen csorog a víz a fürdőkádba.
Amit akartam, mindent elintéztem, még egy új szemüvegem is lesz, és végighallgattam azt a jó hírt, hogy kicsit javult  a látásom. Fogorvoshoz csak hétfőn tudok időpontot kérni, addig ki kell kibírnom, még szerencse, hogy nem kibírhatatlanul fáj a fogam.
Volt félóra pihenőm is útközben, találkoztam egy volt osztálytársammal, és beszélgettünk fél órát egy kávé mellett. 
Több mondanivalónk van most egymásnak, mint valaha diákként volt.