Tegnap

Vasárnap délelőtt mindig megáll egy kicsit az idő...
Ezt éreztem is tegnap, és jó, hogy képes vagyok én is megállni. Egyszer csak érzem, hogy ilyenkor mosolyra húzódik a szám, és ez a pillanat  a béke pillanata. Ha ránézek MG-re, látom, hogy ő is mosolyog, tehát ketten mosolygunk, terjednek a pozitív rezgések.
Vannak, akik nem tudják és nem akarják ezt megélni, pedig igyekszem átadni nekik, de nem befogadók. Mi magunk vagyunk a magunk békéjéért felelősek, és korábban ezt nem hittem. Másokat hibáztattam, mert ezt tanultam, mert a közvetlen környezetem így viselkedett, vagyis hárított.
Olvastam egyszer egy mondatot, amivel nem értettem egyet, és nem is igazán értettem.
"Mindenki annyira boldog, amennyire lenni akar."
Kezd világosodni számomra ez a mondat, nem lehet másra passzolni ennek hiányáért a felelősséget. MG-nek is sokat köszönhetek, hogy megértette velem, pedig először önzőnek hittem, ahogy kitartóan dolgozik a maga megelégedettségén.
Tőle is van egy mondatom: "A problémákat meg kell oldani,  és nem sírni miattuk."
Más és mégsem más:
Még majdnem egy hét szabadság van előttem, szükségem volt rá.
Ma délután megint sokat és mélyen aludtam.

On Sunday morning time can stop for a little while and I can do the same at that time.
Keep in mind:
-We are happy as much as we want to be.
-We should solve our problems and not cry about them.

I've been on holiday. I could sleep very well.