Októberben a korán kelés sötétben történik, és a buszmegállóban is sötét van. A telefon ébresztő hangja után még csukva tartom a szemem, de nem tudom már elengedni magam, nehogy visszaaludjak.
Háromig számolok, és felülök.
Viszont a korai munkakezdés eredménye, hogy korábban is végzek. Megnyugtató dolog, hogy a hátrány előnnyel végződik, és ez máskor is megtörténhet. Így épül az emberben az optimizmus és a remény.
Figyelem a buszmegállóban várakozó embereket, visszafogottan, csendben beszélgetnek. Talán mert még álmosak, vagy mert a lámpafényes hajnal előtti időszak még csendet kíván.
Külső-belső csendet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése