Ünnep előtt

Játszom a képekkel, meggyorsítom az öregedésüket, érdekelnek a hangulatok, egy-egy gyorsan elkapott pillanat, mely tovább él bennem, mint hittem.
Mindenszentek közeledik, a buszon kesernyés krizantém illat terjeng  egy közeli ülésről, valaki a piacról viszi haza a virágot vagy egyenesen a temetőbe. Szép gesztus volt, hogy valaki átadta a a helyét a nagy virágcsokrot szállító hölgynek, nehogy baja essen annak a sok sziromnak.
Nálunk nem vidám ez az ünnep, mint más tradícióval bíró országok, van benne szomorúság halottaink miatt, de fénylenek a temetők a sok gyertyától.
Mi először holnap megyünk ki anyuval a temetőbe, viszünk koszorút, mécseseket  a sírokra, aztán majd én újra kimegyek mindenszentekkor, hogy anyunak ne legyen már olyan megterhelő, mert gyorsan fárad.

I play with the pictures, to make them older fast, I am interested in moods, catching moments and they live in me much more time then I have ever expected.
Halloween is coming, I feel the bitter smell of chrysanthemum from a nearby seat on the bus, someone takes that flower home or directly to the cemetery. 
This holiday is not cheerful here, there is more sadness in it for our died beloved than in other countries with different tradition, but cemeteries shine by the lights of candles.
It is a nice gesture that someone offers her seat for the woman with that flower on the bus to protect all of the flowerpetals.
We are going to the cemetery tomorrow for the first time with wreasts and candles to put them on graves, and I will go again without my mother too, who is old enough to be tired very fast.