Soha nem siethetünk annyira, hogy ne álljunk meg egy nyájat és terelgetőjét megnézni, sőt, beszédbe elegyedni magával a pásztorral.
Én legalábbis nem tudtam megtenni, és szerencsére MG sem, bár pár perc múlva integetett már nevetve, hogy lekéssük a hajót.
Én mégis a pásztor mellett maradva érdeklődtem, miért van piros festék a juhokon( aznap gyógyszert kaptak), a kecskék hogy tejelnek ( annyira jól, hogy apasztani kell őket), és miért sántít az egyik( tüskébe lépett).
Végül már az autóban arra a megállapításra jutottunk, hogy milyen szerencse, hogy egy mellékúton mentünk, mert több csodát láthattunk így, mint a főúton.
Mi a kis "csoda"? Például autóból kiszállva juhokat nézegetni, és pásztorral beszélgetni egy októberi vasárnap délelőttön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése