Eljött a késő este, munkahelyről hazaértem újra és újra, és itt a hétvége is újra.
Az idő telik, talán egyszer még visszavárnánk az eseménytelen vagy zsúfolt napjainkat, a nap végén a puha takarót, a kis fényt, a holdviola gyöngyházfényű termését.
Egyszer minden időnek értéke lesz, akkor mikor már elvesztegetni sem lehet.
Blogos barát elhunyt.Tudta élvezni az életet, ezt az élvezetet képes volt átadni, szerette az embereket, és törődött velük.
Valamennyire ez lehet a boldogság nyitja is, mert én őt boldognak láttam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése