Kedves literátoraim

Zsille Gábor: Milyen könnyű volt

A legjobban, azt hiszem, a platánok kérgére
emlékszem, a szanaszét heverő lemezekre

szújáratokkal, hangyákkal, s hogy milyen könnyű volt

letörni őket a törzsről, a reccsenő, száraz

gallyakra a csúszdák és mászókák körül, a fák

illatára, mit órákig hordoztam bőrömön,

a bérházak verőfénytől szikrázó, sarkig tárt

ablakaira szombat délelőtt, a balkonon

napozó nénikre, a törpefenyők hűsére,
a dombra, a gallyakra, a platánok kérgére.

Mikor először olvastam egy versét, tudtam, hogy megtaláltam, akinek verseihez, az írásaihoz örökre hűséges leszek. Mert van úgy, hogy az ember tudja, hogy valakiben vagy valamiben nem csalódhat. Ez egy (meg)érzés.