Zsille Gábor: Elúszik, beköszön

Gyerekkor az is, ahogy a gyóntatószék

a falra árnyékot vet, s amint a késő

délutáni napfény elúszik, beköszön,

kettősük felváltva élesedik, sápad,

a bűnökben pácolt deszkák felragyognak,

s az utcára lépve végül a repkénnyel

futtatott homlokzat is olyan, mint régen,

a levelek erezete, a párkányon

matató bogár, a galambok násztánca.