Zsille Gábor: Zamárdi- részlet
"...Az utolsó hetekben mentettem a
jogszerűen menthetőt, vonatozva cipeltem Budapestre a tárgyakat:
konyhai felszerelést, ágyneműt, ruhákat, asztalkát. Végül
elérkezett a búcsú előtti nap. Az utolsó éjjelt ébren
töltöttem, ide-oda kapva, lázasan rendezkedve. Reggel nyolckor
indult a vonatom, amelynek visszavonhatatlanul el kellett hurcolnia.
Az első házban volt egy kartondoboznyi ruha: nagyanyám és anyám
holmija. Azt azért mégsem hagynám hátra a vevőknek, hogy
gépiesen begyűrjék a kukába. Hajnali hatkor a tűzrakó helyhez
vittem a dobozt, el akartam égetni a tartalmát. De nagyanyám
köntöse, az a vatelin bélésű otthonka nem akart meggyulladni.
Még szaliciles alkohollal is lelocsoltam, és mégsem, csak füstölt,
csak kormozódott, csak pöndörödött. Keserves erről beszélnem...
Végül hátat fordítottam, végül elvitt a vonat."
Zsille Gábor: Az eladott ház
Emlékszel még, mondd, milyen is
volt
a ház, a dédnagyanyánk építtette,
a morzsálódó
falú, a kopottas,
kilencszázharmincvalahányból?
Felpattogzott,
mohazöld spalettáin
a késő délelőtti fényre,
az
ezüstösre, s hogy milyen édes volt
behúzódni az esőről,
vagy
porcukorral a frissen szedett málna?
És milyen hűvös a
veranda,
a linóleumpadlós, falán néhány
búcsúban vett
vacakkal, dohos
dísszel, s egy pléhből öntött
rémalakkal?
Féltél-e, mondd, tőle? Sötétben
zaklatott és
reménytelen volt a ház.
Beléd pusztulok, sikoltozta,
mikor
utolsó nap felmálházva
az állomás felé futottam.
http://www.spanyolnatha.hu/archivum/2008-osz/24/europa-kulturalis-fohalojaban/zamardi-zsille-gabor/1670/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése