Végre megérkeztünk, de nem szállhattunk ki az autóból, a parkolóban várakoztunk kb. fél órát. míg annyira csitult az eső intenzitása, hogy bemehettünk egy közeli épületbe. Figyeltem a vízcseppek sűrű csapkodását, a távoli, majd közeli mennydörgést, és azokat akiknek nem volt fedél a fejük felett, de szaladva igyekeztek bármilyen védelem irányába.
Kinyitottam az autó ajtaját, hogy friss levegő jusson be hozzánk, aztán csak letekertem az ablakot. Végeredmény ugyanaz: az eső cseppek azonnal megtalálták befelé az utat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése