Eljutottam oda - és most már szerintem így is marad -, hogy a visszafogott szelídség, a több helyett a kevés napjaim kívánalmai, és a még nem tökéletes megvalósulás is életem örömei közé tartozik.
Nyitott szemmel járva megtalálom azt ami, (talán) nem nagyon kell senkinek az utcán vagy az árokparton, néha letörve. Hazahozom megköszönve gondolatban azoknak, akiket illet: a teremtőnek és aki elültette, vagy a szélnek, ami odasodorta a magot.
Mindez szépen hangzik, de a valóságban is az!
Napi szükségletté vált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése