Idézet

" Órákig nézte az ablakon át a hó fénytől és nedvességtől finoman változó fehérséget, vizsgálgatta egy fajanszkorsó elmosódva fehérlő oldalát, a nagyszemcsés Whatman papír darabjait az asztalon, régi reliefek fakófehér gipszöntvényeit, rajtuk egy ősrégi ábécé alig észlelhető betűtesteivel.
A második hónap végén újra festeni kezdett - húsz évvel a lágerbeli ujjgyakorlatok, az unalmas ócskaságok dacos másolása után.
Ezek most teljesen fehér csendéletek voltak, bennük csapódtak le Robert Viktorovics megszenvedett gondolatai a fehér szín természetéről, a formáról és a festőiséget mindig rabul ejtő faktúráról; gondolkodásának szótagjai, szavai porcelán  cukortartók, a fehér darázs-szövésű törölközők, az üveges tej voltak, és mindaz, ami a hétköznapi tekintet számára fehérnek látszott, Robert Viktorovics számára azonban az ideális és a titkos minőség utáni kutatás gyötrelmes ösvényét jelezte."

Ljudmila Ulickaja: Szonyecska- részlet