Idézet

"A tenger olyan volt, mint a kenőcs, apró hullámai falták a napot, sugarakat forgattak ölükben, aztán áthidegítve őket visszaküldték őket gazdájukhoz. A nap pedig újra felmelegítette kedves szolgáit, s megint belehajította őket a hullámokba. Ha valaki a parton üldögélt, s szemét a messzeségbe vetette, ezt a játékot látta. Mintha aranypénzek pattognának a vízen. A velencei kereskedőket - harsogták a kikötői kocsmákban a bortól ázott tengerészek- ez hajtja újabb és újabb utakra, ez a pénzkattogás. Mikor hazaérnek a megszerzett vagyont egy nagy kék bársonyra szórják, döntik a zsákokból az aranytallérokat a többi mellé, s odahívják az asszonyt is."

(Háy János: Xanadu    

Föld, víz, levegő- részlet)