Thomasszal elindultam "kincsvadászatra", vagyis régi ház alig használt melléképületeiben, udvarán, poros, agyonhasznált szépségekre lelni, és lefényképezni őket. Mert nem lehet nem képet csinálni róluk. A természettel is ezt tettük, a kincs leginkább kis virágok, fű, bogár volt. Kerestük a színeket, a szöget, ahonnan fényképezzük, hajoltunk, guggoltunk, térdeltünk... Azt néztük hogy lehet az egyszerű egyszerűbb, és a nagy egésznek melyik kis részlete kell nekünk.
Én már akkor egy úton voltam, eltűntem a konyhából, aztán Thomasnak elmondtam hol voltam, ő is rákapott az ízére, és nem tudtuk abbahagyni a kattintgatást.
Közben ribizlit ettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése