Egy barát születésnapját ünnepeltük, tizenheten voltunk 13 évestől 80 évesig egy étterem felső emeletén.
A köszöntés után vacsora volt, ilyenkor az ember mindig többet eszik a kelleténél, a feje is elkezd zsongani. Én hogy egy kicsit egyedül üldögélve elgondolkozzam egy-két dolgon, majd a majdnem sötétben kattintgassak is, bementem egy szomszédos terembe, és ott üldögéltem egy darabig.
Senki nem vette észre a hiányomat, a benti beszélgetést nem hallottam, csak valami duruzsolás-félét, üvegek, porcelánok koccanását, és én becsuktam a szemem pár percre a majdnem csendben.
Így telt néhány percem a szombat estémből.
We ( 17 people) celebrated a friend's birthday from 13 years old up to 80 on the top floor of a restaurant.
After greeting the celebrated one we had a dinner and of course we ate more than it was really necessary and my head began dinging soon.
As I was going to sit alone a little bit and take some photos , I went in a neighbouring room. Nobody noticed my absence, I couldn't hear the conversation inside, only murmurs and the clinks of glasses and china.
I closed my eyes for a few minutes in that almost silent room.
So I spent some of the minutes from my Saturday evening.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése