Régen jártam Istvánnál és Gizellánál. Nem voltam hűtlen hozzájuk, csak a nyár másfelé vitt, de ők ma ugyanúgy álltak a szeptemberi kék ég alatt és előtt, mint mikor hónapokkal ezelőtt ponyvával letakart alakjukat a decemberi szürkeségben utoljára láttam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése