Az utca néha rövid, de néha végtelen.

Egy lány a túloldalon szembe jön velem.

Én mindig erre megyek és mindig ott a lány;

Kicsit lép a havon, fut a nyári napon

ugyanúgy, mint évek óta már...

Az utca néha folyó, néha meg csak sár.

Egy hosszú, sárga hajó a kanyarban megáll

És bármikor, ha megyek mindig ott a lány;

kicsit lép a havon, fut a nyári napon

ugyanúgy, mint évek óta már...

Hol elfogy a ház, az utca véget ér,

ott a lány is a semmibe szalad.

De holnapra itt leszek megint,

mert újra eljön majd...

Itt ideges a beszéd és könnyen sért a szó;

Én sokszor nem is tudom, hogy hogy is lenne jó...

És akkor jön egy mosoly s a lány előttem áll;

kicsit lép a havon, fut a nyári napon

ugyanúgy, mint évek óta már...

Mint évek óta már...

A lány előttem áll.

Mint évek óta már