Fiatalon többször előfordultam a Balaton mellett mint valaha, hiszen az akkori barátnőm egy vízparti településen lakott.
Aztán szünet következett, hiányzott a hely, később pedig már nem volt kihez mennem, mert ő az égi vizeket választotta, én pedig egyedül voltam, és romantikus helyen nem jó egyedül sétálgatni, ezt egyszer egy spanyol tengerpari nyaralásomon véstem be az éppen reménytelenül, de ott és akkor még szerelmes belsőmbe.
MG. megismerése után elkezdtünk újra a tóhoz járni, és ha csak egy órát is, de Veszprémből is elmegyünk a vízhez, mert a Balaton színe évszakonkénti változásának tanúja akarok lenni.
Az otthon színe, a valahová tartozás zöldeskékje, az egy órába sűrített vágy, telítve valaha volt magány oldásának örök hullámaival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése