Amikor diónyi, de könnyű hópelyhek zuhogtak ma délelőtt nem tudtam megörökíteni. Nem láttam még ilyet, ilyen intenzíven zuhogót, tehát néztem, néztem, és szívtam magamba a látványt. Most bennem is van jó mélyen elraktározva, bármikor előhívhatóan.
Egy kisebb hópelyhet elhoztam, mert januárban itt a helye.
Rossz a délelőttöm. Valaki rosszul emlékezett valamire, és engem vádolt hamissággal.
Bőgtem egyedül, mint sokszor, ha sérelem ér (stresszoldás nálam), aztán leellenőriztem még magam, hátha én tévedtem, de nem. Nekem van igazam, de megmarad az igazság önmagamnak, talán a "fent" lévőnek, és ez kellene hogy vigasztaljon. Kevés a hitem, és erre akkor jövök rá, mikor több kellene.
Marad a rossz érzés, hogy mit hisznek rólam.
Vizes zsebkendővel borogatom a szemem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése