Születésnap előtt vagyunk mindig, de mindig egy korábbi után is...
Nem érzem az évek múlását csak testileg, valahogy hirtelen romlott, ami pedig bent történik a lélekben az egy lassabb folyamat, nem gyors változás, és tulajdonképpen tetszik, amerre tartok.
Tisztul a zűrzavar, lenyugszik a szorongás, elfogadó a korábbi elutasító. Az ott és most élek kegyelme megtalált, nem a múlton rágódás, és a jövőtől való félelem van bennem. Persze, hogy most is jelen van, de arányaiban kevesebb, és ezt sikernek könyvelem el. Megküzdöttem érte.
Szombaton elmentünk egy is előszületésnapra egy étterembe, majd még folytatjuk.
Bizonyos kor után mindig a folytatás a fontos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése