Csorba Győző: Téli ünnep
| A sár éppúgy sár, mint akármikor. Éppúgy bemocskolja a
kristályszél alját, mint például három hete. Éppoly szomorú
a málló vakolat porlása a falon s a leveletlen gallyak
bádogcsörgése az akácfán. De jön az ünnep, s nő, fényesedik. Megtölti a szíveket, s kidől belőlük. A sár, a gally-csörgés, a málló vakolat: kellék lesz, épp idevaló. Az ünnepé, mely hívja őket, s lábához szelídíti. Az ünnepé, mely oly mérhetetlenül hatalmas, hogy még ellenségét is magához engedheti kockázat, aggodalom nélkül. Az ünnep a szív legfőbb gazdagsága.  |
The mud is mud at any time. It makes filthy the bottom edge of the crystal, such it did three weeks ago. Just as sad a dispensing device of crumbling plaster on the walls and the metal clank of leafless acacia twigs.
But holiday is coming, growing, brightening. It fills hearts and falls out of them. The mud, the twig-clank, the crumbling plaster will just be any supplies belonging to this holiday which calls them and make them meek. The holiday which is so immensely powerful that it can even let its enemies closer without any risk and fear.
The holiday is the main richness of hearts.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése