Szív

Az úton vannak pihenőpontok, ahová úgy érkezünk, mint haza. Ahol már ismeretlenül is ismerősként üdvözölnek, és van ahol csokiszívet adnak a kávé mellé, és én hagyom, hogy lassan olvadjon a számban. Közben beszélgetünk, és arról is szót ejtünk, hogy legközelebb kint ülünk le, hogy lássuk az utcán sétáló embereket.
Szürke tányéron kapjuk a süteményt, te azt mondtad otthon nem kellene ez a szín ( nekem igen, és fehér pöttyök is legyenek rajta!), de ott és akkor neked is tetszik az a szín.