2015. július 25., szombat

Engem

                                      


a pörgős zene nem pörget, számomra az élethez a kedvet a lassú, lecsukott szemekkel, mosolyra húzódó szájjal hallgatható dallamok adják. Ezek azok, melyek jólesően bevonnak, és a pár perces pihenés után aktívabbá válok. 
Ahogy egyszer beazonosítottam magam: Melankolikus típus vagyok, és ezt vállalom. 
Az évszakok közül a telet szeretem, az esőt is közel áll hozzám, és a melankólia nagyon is megfelel nekem, kedvet ad az élethez. 
Másnál mindez másképp van, nálam így, lágyan ölel át a melankólia finom hűvös selyme ebben a napfénytől vibráló nyárban, mikor még júliust írunk, és én mégis ilyen zenét hallgatok.
Örülök, és a minden rendben van érzés önt el, elfogadom, amit kapok, és szeretetet adok érte, örömmel hallom, ha kimondják nekem szánt szóként is, hogy: Szeretlek! Sokáig nélkülöztem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése