Nem

és nem győzök elég hálát adni, hogy kikerültem a depresszió szürke érzelemmentességéből. Látom a színeket, tudok nevetni, beszélgetni, visszatérek tevékenységeimhez, írok a blogomba, és fényképezek egy új géppel. 
Itt a nyár, benne vagyunk mélyen az évszakban a forróságával együtt. Sok-sok egyszerűségében szép virágok mellett haladok el, és megállok megnézni őket közelebbről.
Felfedezek új költőket, írókat csak úgy magamtól, vagy utánajárok az ajánlásoknak, és betérek újra a könyvesboltokba...